Half Bad (magyar)

12. fejezet - Rose

"Shh, ne keltsd fel a démont! Akkor kezdődött a női ügye, amikor tegnap este visszaértünk."

"Nem aludhat délig."

"És nem is fog. Közel négy perc és harminc másodperce van délig, szóval fogd be."

Idegesen morogtam a két hangra, akik felkeltettek, a szemeimet kinyitva Harryt és Liamet láttam az ágyam végénél állni. Rájöttem, hogy Harry volt, aki azt mondta hagyjanak aludni, de majdnem hálás voltam, hogy nem hagytak. A hónapnak ezen időszakában az egyetlen dolog, amit tenni szeretnék, hogy ágyban vagyok egész nap, de nincs rá szükségem. Őrület, ahogy a dolgok mennek, de legalább tegnap tudtam egyet úszni, mielőtt ezzel sújtott a természet.

Hirtelen rám tört a felismerés, hogy mi történt előző este. Nem akartam teljesen irracionális lenni azzal, hogy leugrottam a szikláról, azt hittem jó buli lesz. Amellett, pedig Harry mindig túl óvatos minden kis dologgal, amit teszek, szóval nem hittem, hogy tényleg olyan veszélyes lehet, mint ő állította. De megmentett és aztán teljesen kibukott rám. Azt gondolná mindenki, hogy megpróbál megnyugtatni, miután majdnem meghaltam, de nem, kiabált. Kiabált, mintha mindig ezt tenné a hangulat változásainál és minden jóra fordulna tőle, és ezt utálom.

"Látod? Boldog vagy, Liam? Neked hála felkelt." Harry morogta.

'Shh.' Susogtam, ahogy a szemeimet összeszorítottam. "Rose nincs abban a hangulatban, hogy ilyen hamar felkészüljön erre."

"Rose abban a hangulatban van, hogy harmadik személyben beszéljen magáról?" Kuncogott Liam.

Küzdöttem egy felszínre törő mosoly ellen, a kezeim a hasamra tettem. Nem mindig ilyen rossz a menstruációm, de a stressz miatt rosszabb az émelygésem.

"Gyerünk, Rosalie. Mind mennénk egy újabb felderítésre." Harry mondta kerülve a szemkontaktust és rájöttem, hogy az előző este miatt.

"Muszáj?" Morogtam, felnéztem mindkettőjükre. "Tényleg nem vagyok olyan kedvemben, és hacsak nem akartok szórványosan drasztikus hangulat változásokat, nem hiszem hogy az a legjobb lehetőség, ha veletek megyek."

Harry arcát dörzsölte kezeivel, de Liam enyhén rám mosolygott és azt mondta. "Igen, itt maradhatsz. Harry csak túlságosan védelmez, és nem akar itt hagyni egyedül."

Liam nevetett és Harry dühösen nézett rá. "Nem maradhat itt egyedül, Liam."

A szemeimet forgattam. "Mindig alábecsülsz engem, Styles."

Harry felhúzta egyik szemöldökét. "Igazán? Leugrottál egy szikláról és majdnem megölted magad."

Állkapcsom összeszorítottam, ajkaimat összepréseltem és fújtattam, elnéztem róla. Liam kuncogott, amíg egy halk kopogás hallatszott az ajtón, Jessie dugta be a fejét, ahogy rám mosolygott. Belépett és Harry észrevehetően megfeszült, miközben kerülte a szemkontaktust a bátyjával.

"Jessie maradhat veled, Rose. Igaz, Jessie?" Kérdezte Liam.

Jessie vállat rántott. "Maradhatok, ha szüksége van rám."

"Nincs szüksége rád." Csattant rá Harry.

Élesen néztem rá, aztán kis mosollyal Jessie felé fordultam. "Köszönöm, Jessie. Ha nem bánod, hogy egy túl érzelmes tinivel lenned, akkor rendben van."

Jessie kuncogott. "Nem bánom."

Harry állkapcsa megfeszült, de Liam már kész volt, hogy kihúzza az ajtón. Harry dühösen nézett Jessiere, még Liam informált, hogy nem lesznek sokáig. Aztán, olyan gyorsan elmentek, mint jöttek.