I Die For U /Todoroki x oc/

1.Fejezet

Azt akarom , hogy soha ne érjen véget ez a nap . Hogy miért is ? A legjobb barátnőmmel a házunk emeleti erkélyén ülünk és nézzük a naplementét , de nem csak ezért . Ez az utolsó napom ebben a házban , utcában sőt a városban is . Ugyan is apukám hivatásos hős és áthelyezték őt egy teljesen másik városba . Mondjuk én alapból abba a városba mentem volna - nagy eséllyel - iskolába , mivel most fejeztem be az alsó-közép iskolát és nem mellesleg ott van a híres hősképző , a U.A .
A húgomnak nincs ekkora szerencséje , ő csak most lett hatodikos . A bátyám meg most ballagott gimiből , szóval vele sincs baj . A nővérem Amaya ő itt marad , sajnos mivel már ő is hős és nem helyezték át ezért maradnia kell . Kár , hogy én nem maradhatok . 

Itt vannak a barátaim , a szerelmem. Vagyis csak a volt szerelemem . A tegnapi nap folyamán szakítottam vele , elég rosszul esett . Nekem viszont megvan róla a véleményem, eléggé toxikus volt a kapcsolatunk és elhihetitek , nem miattam volt az. Kicsit azért megviselt ez a szakítás dolog , de anya persze azzal nyugtatott , hogy majd majd találok másik barátot . Őszintén ? Anyának soha sem volt szimpatikus a barátom , de elfogadta a kapcsoltunkat . Apa meg ? Ő egyenesem utálta őt , ezért nem is lehettem vele olyan sokat , lehet ezért is szakítottam vele részben . De nem ez bántott engem a legjobban , hanem az , hogy itt kell hagyom a barátnőmet meg a nővéremet is . Az , már kicsit sem érdekelt , hogy azzal a fiúval mi lesz vagyis nem teljesen de az már nem lényeg . De mondjuk közölte is velem hogy nem érdeklem már őt meg azt is , hogy nem mitta kell szakitanunk , hanem miattam . Amit amugy rohadtul nem értek . Mármint félreértés ne essék nem csaltam meg vagy valami csak valószinűleg nem szeretne távkapcsolatot vagy valami ilyesmi lehet a dologba . És mivel neki nincs ereje így nem járhatnánk egy iskolába , de erről ennyit .

- Nem akarom , hogy elköltözz , Akane . - ölelt meg Nanami .
- Hidd el én még annyira sem szeretnék innen elmenni . Már holnap indulunk .
- Mi már holnap ? De még csak augusztus eleje van ? Nem úgy volt , hogy csak a hónap végén mentek ? - akadt ki kissé a barátnőm .
- Közbe jött egy kis gubanc az adminisztrációval és elírták a dátumot .
- De hát ez szörnyű . Minden nap fel kell hívnod ! - parancsolt rám Nanami .
- Nyugi , ezt meg tudom ígérni . Mivel egésznap egyedül leszek otthon a tesóimmal , valószínű rá fogok érni . - mosolyogtam rá .
- De keress más barátokat is , ne ez legyen a legrosszabb sulis éved !
- Anyáék szerint muszáj lesz . Szóval barátkozonom kell , de gondolom az erőm miatt mindenki el fog utasítani .
- Dehogy fognak elutasítani , szerintem tök menő a képességed .
- Igen tényleg tök menő , hogy kesztyűt kell hordanom . - forgattam meg a szemeim .
- De gondolj csak bele ! Ha hős leszel a gonoszoknak esélye nem lesz ellened .
- Ebben lehet valami , végül is ezért szeretnék hős lenni . 
- És nem mellesleg ott a másik képességed is . - nézett rám sunyin .
- Nem , azt nem használom . Anélkül akarok hőssé vállni , hogy használnám . - mondtam és ekkor meghallottuk anyukám hangját a földszintről .

- NANAMI ! ITT VAN ANYYUKÁD ! - szólt fel anya ami azt jelezte , hogy Nami-nak mennie kell .
- Oke , megyek ! - szólt le
- Meg kell látogatnod majd ! - mondtam és öleltem meg a barátnőm .
- Feltétlenül . De neked is el kell jönnöd hozzám ! - felelte és vissza ölelt .
- Még szép . - mosolyogatm rá . Ki kísértem őt majd még össze pakoltam pár cuccom és lefeküdtem aludni . Másnap arra keltem , hogy Hikaru csörtett be a szobámba .

- Akane ! Kelj fel ! Mindjárt indulunk . - költögetett a bátyám .
- Hikaruuuu ! Egy szabály vam ebben a kurva házban . - szóltam rá álmos hangon .
- Na és mi lenne az ?
- NE GYERE BE A SZOBÁMBA BAZDMEG ! - kiabáltam rá mire kissé össze rezzent . - vagy megfoglak kesztyű nélkül ! - mosolyogtam rá sunyin .
- Azt inkább ne , de azért köszi , hogy fel ajálottad ! Amugy siess! Készülj össze , mert nemsokára indulunk !
- Jó , jó csak mennj már ki , át akarok öltözni ! - azzal kiment a szobámból és pedig átöltöztem . Ki mentem a fürdőbe és megcsináltama hajam majd lementem a nappaliba . És ami ott fogadott engem nem hittem a szememnek . Nanami volt az , és még pár barátom . Elljöttek meglepni .

- Azta kurva ! Ti meg mit kerestek itt ?
- Valahogy el kell búcsúzni , nem ? - mondta Nami és megölelt .
- Annyira szeretlek titeket ! - öleltem meg egyszerre mindannyiukat és elkezdem sírni .
- Ne sírj ! - monda Kazuya . Ő a legjobb fiúbarátom . Már egész kicsi korormóta ismerem őt és persze a többieket is .
- Inkább legyél boldog !
- Boldog ? Mégis miért ? Itt kell hagyjalak titeket .
- Gondolj csak bele ! Nagy valószínűséggel fel fognak venni a U.A-be .
- És ha nem ?
- De bisztos , felvesznek . Nem minden napi az erőd .
- Az bisztos , nem minden embernek van ilyen ereje .
- Igen és nem minden ember szenved vele minden nap és nem minden embernek kell kesztyűt hordania folyton ! - válaszoltam mag "egyszerűen" .

- Akane ! Össze pakoltál már ? - kiabált rám anya .
- Még nem ! - kiabáltam vissza . - Bocsi , srácok . Feljöttök velem ? Nincs kedvem egyedül felmenni és minnél több időt szeretnék veletek tölten .
- Persze fel megyünk veled . - mondták mind egyszerre . Felementünk a szobámba és elkezdtem pakolni ők meg beszélgettek . Mivel nem volt sok dolgom amit még be kellett pakolnom gyorsan végeztem mivel csak pár ruhámat , egy - két apróságot és az ágyneműmet tettem be . Levittük a dobozokat és beraktuk a költöztető-autóba .
Egyessével elbúcsúztam a barátaimtól és sírva ültem be az autónkba . Anya és apa ültek elől én és a testvéreim pedig hátul . Én ültem az egyik ablak mellett , Hikaru középem Izanami pedig a másik ablaknál . Anemi sem jött velünk mivel ő már ott várt minket , tegnap felment apával mikor felvittek egy pár fontosabb dolgot . Amaya pedig itt maradt ebben a kisvárosban , sajnos .
Én csak ültam és bámultam ki az ablakon és a kezemmel támaszottam a fejem . De persze a drága tesómnak ezt is meg kellett szólnia , mint mindig mindent .

- Ani ! - igen Ani-nak szokott hívni amit nem igazán értek , de nem zavar és kicsit tetszik is . - Mi van veled , olyan nyomottnak tűnsz ? Máskor mindig úgy élvezed az utakat , mindig jókat beszélgetünk , most meg ?
- Igen most tényleg más vagy . - szólalt meg Izanami is . Én csak sóhajtottam egy nagyot és elkezdtem mondani .
- Nektek nem nehéz ? Egy teljesen más városba megyünk ami több száz kilométerre van a barátaimtól és a ti barátaitoktól is . Én most kezdek ha kezdek egy új iskolában és senkit sem ismerek .
- Nyugi , Akane ! Nekünk is nehéz pont úgy mint neked . - nyugtatott Iza .

Már lassan 4 órája megyünk és még mindig nem érkeztünk meg . Kezdem azt érezni , hogy eltévedtünk . Igazam lett . Megkérdeztem apát , mivel ő vezetett és ezt a "nyugtató" választ kaptam : Soha sem tévedek el sehol , nehogy már egy kis falucska fogjon ki rajtam .

- Tehát , hogy is volt az a "sehol sem tévedek el " dolog ? - kérdeztem mosolyogva apától . Választ persze nem kaptam csak fel mordult egyett és beszélgetett tovább anyával .
Egy fél óra múlva sikeresen megérkeztünk a házhoz . Egész szép és tágas . Ez is emeletes úgy mint a másik volt .
- Ugye , hogy nem tévedtünk el ? Hisz tegnap is itt voltam . - szólt apa egy önelégült mosollyal az arcán .
- Jó , igazad volt tényleg nem tévedtél el . Csak egy egészen kicsit . - mondtam a végét már alig hallhatóan , de mindeki hallotta . Csak nevettünk egyet és elkeztük bepakolni a kissebb dolgainkat a kocsiból . Nem sokkal később megérkezett a költöztetőautó is . Szépen lassan bepakoltunk szinte mindent és elkeztük berendezni a házat . Én majdnem minden dolgom felvittem a szobámba kivéve a nehezebb bútorokat . Abban Hikaru segített .

Pont úgy mint a régi házban , itt is az emeletem volt a szobám . Szerencsére ez volt a legmesszebb anyuékétól . Hikaru irigykedett is rendesen .
Mikor felhoztuk a bútorokat vagyis felhozták nekem elkezdtem egyedül berendezni . Nagyjából sikerült , minden bútort a helyére tennem . A kis apróságokat majd holnap fogom kipakolni .
Mikor végeztem a nagy rendezkedéssal lementem és megnéztem a többiek mennyit haladtak . Meg kell hagynom elég otthonos lett a kis házunk . Mikor sikeresen körbejártam az egész házat vissza mentem a szobámba és felhívtam Nanami-t . Elbeszéltük az időt , úgy hogy lefeküdtem aludni.