I Die For U /Todoroki x oc/

2. Fejezet

Reggel arra keltem , hogy a napsugarak elkezdenek beszűrődni a szobámba . Mivel még függöny nem volt feltéve nem volt nehéz dolguk .
Mire kikászálódtam az ágyból már majdnem , hogy 10 óra volt . Kicsit elütöttem az időt . Ez fura még nem jöttek fel a testvéreim zaklatni a mindenféle faszságaikkal . Lehet lekéne mennem megnézni őket . Gondoltam és elkezdem felöltözni , egy egyszerű itthoni szettet választottam . Egy sima fekete spagetti pántos toppot és egy szürke melegítőt . Mikor elkészültem lementem a lépcsőn és sehol , senki . Ez fura , vajon hova mehettek el ? Erre gyorsan választ is kaptam , mert egy kis cetli díszelgett a konyha asztalon .

Szia , Ani !
Elmentünk egy kis város nézésre lehet
elhúzódik egy kis ideig . Van kaja a hűtőben .
Ha gondolod elmehetsz sétálni a környékre
Puszi , anya .

Hát ez fantasztikus , a családom itthon hagyott valami , hülye város nézés miatt . Arra nem gondoltak , hogy nekem is lett volna kedvem elmenni velük ? Úgy látszik nem . Sebaj . Időm mint a tenger , úgy hogy elpakolom a szobámban lévő dobozok tartalmát valahova .

Ezzel is végeztem , nem tartott sokáig . Kb. két fél órát vett igénybe .
Nagyon unatkozok , és fogalmam sincs mit csináljak már vagy 1 órával később van , a házat pedig teljesen kitakarítottam a pincétől a padlásig - vagyis csak a konyhát és a fürdőt mivel a padlásra nem tudomhol a feljárat , a pincék pedig elég rendesen taszítanak .
Lehet mégis el kéne mennem sétálni .

Fel hívtam Hikaru-t , hogyha esetleg addig haza érnének akkor ne keressenek .
Miután ez meg volt el is indultam valamerre . Igazából gőzöm nem volt róla , hogy hova és merre megyek . Egy kis gyaloglás után egy picike kis játszótérnél kötöttem ki . Én mint egy kisgyerek letámadtam a hintát , nem hintáztam csak üldőgétem rajta , de ez nem volt olyan jó . Sajnos feljöttek az emlékek a barátaimról , az iskoláról és az osztálytársaimról is .
Jobbnak láttam ha inkább haza megyek még mielőtt elsírom magam a város közepén .
Elindultam vissza arra amerről jöttem , de egy "kicsit" eltévedtem . Valahogyan egy parknál kötöttem ki , na nem baj . "Ügyes vagy ! Gratulálok , Akane sikerült eltévedned ! " Akkor várok egy pár percet , addig leülök egy padra és menézem a telefonomon , hogy merre is kéne mennem pontosan .
Nem sokkal később sikeresen megtaláltam a haza vezető utat .

- Jelentem , itthon vagyok ! - kiabáltam a házban mikor beléptem a bejárati ajtón .
- Na végre , már kezdtem azt hinni , hogy eltévedtél . - poénkodott a báttyám .
- Hát ... ömm ... izé ...
- Csak nem ? - itt egy aprót bólintottam . - És tényleg . A nagy Asumi Akane eltévedt ! - nevette el magát . - Hát mindenre számítottam csak erre nem . Már azt hittem be pasiztál .
- Haha nagyon vicces . Te is tudod , hogy most nem akarok kapcsolatot .
- Nahát máris megjöttél ? - szólalt meg anya mikor meglátott a nappaliban .
- Nem , anya . Ez csak egy illúzió . - nevettem el magam .
- Akkor gondolom ez az illúzió nem bánja , ha megyek kutakodni a szobályába . Mivan ha megtalálom a naplóját ?
- Bisztos jó kis szaftos dolgokat írt le benne . - viccelődött és Hikaru .
- Na , elég ! Megyek , sziasztok ! De azért szóljatok , ha kész a vacsi ! - mosolyogtam rájuk és bementem a szobámba , majd felhívtam a barátnőmet .

Elmondtam neki a kis "eltévedtem" incidenst is amin csak egy nagyot nevetett és azt mondta , hogy csak én lehet ilyen szerencsétlen amivel teljesen egyet értettem . Órákig beszélgettem vele , de sajnos mennie kellett , mert lesz valami házibuli az egyik barátunknál . Ha később költözünk , most együtt buliznánk . Kicsit elmerültem a gondolataimban és elszunnyadtam , de felriadtam .

- Bazdmeg ! Nekem tanulnom kéne . Holnap felvételizek . Teljesen megfeledkeztem róla .
Szinte fénysebességgel álltam neki a tanulásnak . Még enni sem mentem le , helyette inkább tanultam .
Már hajnali kettő van , és még mindíg itt ülök az íróasztalom előtt és magolom a felvételihez szükséges anyagokat . Jó még egy óra és lefekszem , muszáj lesz pihennem a gyakorlati miatt . Lassan elnyomott az álom és az íróastalomon elterülve a könyvektől kezdve a jegyzetekig mindenen aludtam el .
Reggel felriadtam valami hangos zajra . Nem tudom mi volt az , de nem is nagyon érdekelt . Inkább befeküdtem az ágyamba , így kicsit kényelmesebb lesz aludni . Igaz nem aludhatok már olyan sokat , csak másfél órát .
Valamikor az ébresztő keltett fel , szépen lassan elkészültem majd elindultam a U.A felé .
Nagy nehezen oda találtam . Megálltam a nagy kapu előtt majd erőt vettem magamon és beléptam rajta . Óriási tömeg gyűlt össze , mennyi felvételiző . A tömegben migpillantottam egy elég fura hajkoronát . Az egyik fele piros a másik pedig fehér volt . Fura .
- Sz-szia ... a nevem M-Midoriya I-Izuku . - jött oda hozzám egy zöld hajú fiú .
- Szia , Asumi Akane . - köszöntem és mutatkoztam be neki . - örvendek a találkozásnak .- mosolyogtam rá .
- Én is . - mondta azzal tovább is áll . Ez érdekes volt . Na mindegy nem barátkozni hanem felvételizni vagyok itt .
Egy kis idő elteltével már egy teremben írtam az írásbeli részét a felvételinek . Nem volt nehéz , mindnet tudtam , kivétel nélkül .
A gyakorlati feladat nem ment ilyen jól . Kevés pontot szereztem , így már bisztos , hogy nem kerülök be . De még nincs minden veszve . Igaz az erőm csak az emberek ellen hasznos . - Jó az is igaz , hogy ott a másik erőm ami a képesség lopással egyenlő . Ezt soha sem használom . Nem tartom igazságosnak azt ha mástól elveszem az erejét . Sajnos azt az erőt amit mindig "használok" még régen loptam . Ez az erő úgy működik , hogy maximum fél óráig tudom használni más erejét és ha éppen úgy tartja kedvem akkor "meg szűntethetem" ezt . És mikor azt az erőt ami pokollá tette az életem elloptam valahogy nem tudtam "vissza adni " a használójának . Ugyanis illik tudni , hogy mikor el lopom valaki képességét ő addig nem tudja használni amég vissza nem adom neki . ÉS ez a képesség valahogy nálam maradt . DE az is igaz,hogy akitől elvettem jobban örült neki mint én az bisztos . És nem tudom nem használni . A lopásos képességem pedig SOHA TÖBBÉ nem fogom használni . - és a felvételin SEM akartam használni , de muszáj volt . De feltaláltam magam miután elloptam egy szőke idegbeteg srcác képességét . Kicsit jobban megnézve a csávót és a képességet ez az uncsitesóm . Na nem baj nem ismert fel és csak 5 percre használtam az erejét .Így még nekem is lett egy pár pontom . Szegény Midoriya viszont , nem szerzett egy pontot sem és még meg is sérült . Viszont én sem úsztam meg karcolás nélkül . Tiszta kék-zöld folt voltam . De az a fiú ? Ő nem volt itt . Az írásbelit pedig megírta , tudom . Tudom hisz egy teremben írtuk . De az is lehet , hogy ajánlás útján van itt és ahogy elnézem még egy jó pár gyerek is . Nekem nincs ekkora szerencsém mint nekik . Miközben gondolkodtam nekem jött valaki .

- Útban vagy ! - mondta valaki rideg érzelem mentes hangon .
- B-Bocsánat - mondtam neki remegőhangon , de mikor felnéztem ő volt az . A felemás hajú fiú . - nem lá... - nem tudtam befejezni mert már el is illant a szemem elől . Vajon mi a neve ? Bisztos valamelyik nagyobb hős gyereke . Merengtem el ismét a gondolataimban .

Azt is furáltam hogy Katsuki volt itt . Habár az is lehet hogy másik pályán volt és ez nem ő . Tudom , hogy ő is hős szeretne lenni . Emlékszem kis korunkban sokszor játszottuk azt , hogy hivatásos hősök vagyunk .

Pár óra múlva már otthon voltam és beszámoltam a családomnak a történtekről , persze azt a részt kihagytam amikor össze ütköztem a fiúval . Lehet jobban is tettem , mert mikor elmondtam nekik , hogy odajött az a fiú . Hogy is hívták ? Ja megvan , Midoriya . Teljesen kiakadtak . Nem értem őket .