Kpop birthday imagine

Park Jihoon

Mindenki életében van valaki akinek a neve hallatán még a hátán is feláll a szőr. Neked ilyen Park Jihoon. Amióta ismeritek egymást folyamatosan versengtek, mert, hát őszintén már nagyon te se tudod, hogy miért, de időtlen idők óta ez így van és kész, már ez teljesen természetes.

Mikor oviban azon ment köztetek a vérre menő harc, hogy melyikőtök ujjal festet rajza a jobb, mindenki azt mondta, hogy ez csak egy korszak, viszont bebizonyítottátok, hogy nem. Általánosban folytatódott minden, folyamatosan versengtetek, ha te elolvastál egy fejezetet ő jött és elolvasott egy egész könyvet. Ha ő lefutott egy iskola kört, te csak azért is kettőt teljesítettél.Majd minden gimiben tetőzött, mikor mindketten beléptetek a vita klubba. Ott torkollott az egész az egyszerű versengésből majdnem abba, hogy megfojtsátok egymást.

Ehhez még hozzájött a fiú személyisége, amit magára vett. Konkrétan sorban ment át a lányokon, akik eszetlenül csak a kinézetét vették észre. Képes volt a bugyit lebeszélni bárkiről, és már lassan úgy, hogy csak másod évesek voltatok, nem volt olyan lány az iskolába, akivel nem lett volna dolga.

És hát milyen a sors? Most itt álltok egy egyhetes vitaverseny helyszínén, és benyögték nektek, hogy rosszul adták le a számokat, így egy szobával kevesebb van. Még szép, hogy ti kaptátok a közös szobát, Jihoonnal, ami mindkettőtöknek maga a pokol volt, de mit volt tenni.

Így történt, hogy a világ végén, a teljes civilizációtól elzárva, hogy ne tudj barátnőidtől segítséget kérni, egy kis szálloda, dohos szobájába lépsz be a sráccal, akit azóta utálsz, konkrétan, hogy a nevét ki tudod mondani.

Belépve a szobába, ahova elvezettek titeket, azt hitted ez valami vicc. Nem elég, hogy szabályosan lehet ezen a helyen rettegni attól, hogy leomlik, még egy kicseszett egyszemélyes, még szobának se nevezhető lyukat kaptok, pont ti ketten? Ez csak rémálom.

-Én alszok az ágyon-vágtátok rá tökéletesen egyszerre a fiúval, ahogy felmértétek a helyzetet,de csak egymást gúnyosan méregettétek, mikor rájöttetek, hogy ezzel nem sikerült dönteni.

-Miért ne lennél az életben egyszer udvarias ? Végtére lány vagyok-vontad fel szemöldököd, Jihoon meg felnevetett.

-Nagyon jól titkolod, hogy lány vagy. Néhány fiúba több nőiesség szorult-oltott le, ami neked marha rosszul esett. Az iskola ribancaival van napi szinten dolga, az olyan lányokkal, akik már bocsássanak meg, de katasztrófa, ahogy kinéznek és erre pont téged szól le.

Sajnos azonban a beszélgetést folytatni nincs időtök, mert beront az egyik társatok, hogy menni kéne gyakorolni. Tudjátok jól mindketten, hogy ez a beszélgetés még közel sincsen befejezve, és mi sem mutatja jobban, hogy mindketten arra a szerencsétlen ágyra dobjátok le a cuccotokat.

A gyakorlás szokásosan telt. Mivel a felügyelő tanár, pontosan tudja, hogy ti egyébként is ölitek egymást párba állít titeket mindig, és szokásosan meg is nyeritek. Csak a dolog szépség hibája, hogy közben egymásnak is gyakran ugrotok, olyankor meg percekig csak ordítoztok.

A felkészülés után mentek vissza a szobába és még be se léptek, de már elkezdtek veszekedni, de akkora decibellel, hogy zeng tőletek minden.

-Értsd meg, hogy én nem fogok veled egy ágyon osztozkodni!-zsörtölődött a srác. Nagyon udvariasan bevágott eléd és az ágyhoz rohanva minden cuccodat ledobálta onnan.

-Akkor most nekem komolyan ezen a földön kéne aludnom-kezdtél bele a mondatodba de egy bogár, ami keresztülrohant a szobán félbeszakított, mivel ösztönösen felsikítottal.-Én biztos, hogy nem fogok a földön aludni. Rettegek a bogaraktól-jelentetted, ki miközben lelökted az éppen terpeszkedő srácot az ágyról.