Kpop birthday imagine

Cix Byounggon

Nem könnyű egyedül érvényesülni a világban. A szüleid kiskorodba magadra hagytak, a nagynénédék neveltek fel. Panaszra nagyon nem nyílhat szád, mert rendesen gondodat viselték, semmiből nem szenvedtél hiányt,viszont azt se mondhatod, hogy mézes-mázas életed volt. A nagynénédék családja, tökéletes életeket akartak élni, de te nem tudtál ebbe bele illeni. Rendszeresen veszekedtek veled, hogy jaj ne csináld ezt, jaj inkább így csináld a dolgod. Ezért elkezdtél lázadni. Hajadat levágattad, orr piercinget csináltattál. Ami természetesen nem tetszett nekik. Rendszeres lett köztetek a vita és amint lehetett le is léptél.

A városba költöztél jó messzire mindenkitől akit ismersz, aki bele akar szólni az életedbe. Csatlakoztál ezért is egy vandál csoporthoz. Rengeteg hozzád hasonló helyzetű ember volt a csoportba. Nem kell semmi nagy dologra gondolni. Főképp lelki támaszt nyújtottatok egymásnak, ott voltatok a másiknak, ha az illető ki akarta önteni a lelkét. Néha néha persze csináltatok olyan dolgokat is ami már sértette a törvényt. Grafitizés, kisebb köztulajdon rongálások és hasonlók. Szerencsére a rendőrséggel nem volt összetűzésetek, így élhettétek mind nyugodtan és békésen az életeteket.

Mint minden vasárnap este, az egyik közeli kocsmába töltöttétek az időtöket. Kívül eset a város központól, kicsi volt, elrejtve a legtöbb helytől. Ezért is lepet mindenkit meg, mikor a megszokott bandán kívül egy idegen fiú lépett be a kocsmába. Mindenki feszülten figyelte, várva arra, hogy bármikor neki ugorjanak. A srác mintha nem is vette volna a egész felhajtást, sétált a bár pulthoz. Kikérve ott egy sört, leült és maga elé bámult unottan. Világos lett, hogy ő nem jelent senkire veszélyt, mindenki visszatért az addigi tevékenységéhez, senkit nem zavart az a plusz egy fő. Vagyis majdnem senkit, téged nagyon is feszélyezett.

Folyamatosan a srácon tartottad a szemed, nem is figyelve az egyik lányra, aki előtte sőt még most is hozzád beszélt. Nem tetszett, hogy pont most itt van, főképp egy ilyen srác. Tipikus jófiú imidzsü, erre betéved egy vandál csoportba. Túlságosan bűzlött ez a sztori. Végig őt bámultad, míg ezen gondolkodtál talán túlságosan őt figyelted. Ezt csak akkor vetted észre, mikor a srác egy széles mosollyal állt fel a pulttól és indult el feléd. Összevissza forogtál keresve a kibúvót, de sajnos, már késő volt.

-Szia-köszönt rád kedvesen a fiú. Arcán széles mosoly terült el és áradt belőle a pozitivitás. Legszívesebben képen törölted volna.

-Csá-vágtad hozzá kelletlenül, próbálva a legnagyobb mértékben ignorálni. A fiú azonban nem így képzelte el. Meg se kérdezve téged, vagy a többi, asztalnál ülő embert,odahúzott egy széket és szorosan melletted helyet foglalt.

-Láttam nagyon vizslattál engem. Gondoltam szeretnél beszélgetni, így itt vagyok-mondta vidáman. Unott fejjel bólogattál miközben újra csak azon járt a fejed, vajon mit kereshet ez itt. Közben az idegen boldogan és felhőtlenül csapongott a témák között. Legszívesebben leléptél volna, csakhogy tudtad, hogy nagy nap ez a mai.

Végszóra a kis csapat vezetője is megjelent. A fickó két ajtót kitett és még a legnagyobb szájú bandatag is rettegett tőle. Az idegen is rögtön befogta mikor meglátta. Legalább már egy dolgot megtanult.

-Üdvözlök mindenkit-lépdelt a helység közepére a vezető, hogy megtartsa az eligazítását. Szokás szerint.

-Mint mindenki tudja, ma a Han folyó partjára megyünk az egyik hídhoz. Többször is hangsúlyoztam, de megismétlem a biztonság kedvéért. Mindenki csak a saját maga hozott festékkel dolgozhat, másét nem kérjük ebből. Abból csak balhé lenne és az hiányzik a legkevésbé. Az újoncok fognak őrködni, elsőnek örüljetek hogy velünk jöhettek-vágta hozzájuk szárazon. A fiú melletted kelletlenül bámult maga elé. Biztos ő is az egyik újonc és nem tetszett neki ez a válasz. -Remélem sikerrel járunk és senki nem szúr el semmit. Na indulás!-csapta össze a tenyerét, mire mindenki felordított. Felállva mindenki kifelé igyekezett, hogy minél előbb az adott helyre érkezhessen. Egyedül az ismeretlen srác ült egy helybe.