Kpop birthday imagine

Seventeen Jeonghan

Borzasztóan nehéz tud lenni, egy titkos kapcsolat. Kezdve magával, hogy egy titkot kell megtartani, ami alapból nem egy egyszerű dolog, egészen addig, hogy a kapcsolatodról nem beszélhetsz. Ami a boldogságodat okozza, amit a világon a legszívesebben, mindenkinek elmondanál, nem teheted meg.

Ez van veled és Jeonghanggal. Nem szeretné felvállalni a dolgot, mert fél a médiai támadástól. Semmit nem szeretne kevésbé, mint, hogy téged bántás érjen. Pluszban most amúgy is nehéz időszak van, a vírus miatt nem lehet sokat fellépniük rajongók előtt, szerződés meghosszabbítás, minden összejött. Már tényleg csak ez kéne és mindenki fejét vesztené, és kitörne a teljes botrány.

És ezt te is tudod pontosan. Mindegyik állítással teljes mértékben egyetértesz. Viszont van egy másik fele a dolognak, amit nem tudsz lenyelni. Ezért is van, hogy már megint annál a hülye vitánál jártok fiúddal, Jeonghannal.

-Hogy nem vagy képes felfogni, T/N-mered rád értetlenül. Sértetten fordítasz neki hátat, nehogy már még ő legyen kiakadva ezért rád.

-Nem téged szégyenlenek, annyira, hogy még a barátainak se mutatnak be-vágod a fejéhez. Teljesen lesápadva néz rád, mint aki nem akarja elhinni, hogy ezt mondtad.

-Tudod jól, hogyha elvinnélek hozzájuk nagy valószínűséggel nem sokkal később már minden csatornából az folyna, hogy van barátnőm-mondja egyre ingerültebben. Már napok óta folyamatosan ugyan ezen vitatkoztak, tényleg nincs olyan amit nem hallottatok volna.-Meg nem mintha te bemutattál volna bárkinek is-kezdi sorolni most ő a sérelmeit.

-Idol vagy, bárkinek bemutatnálak híre menne az egésznek-feled szem forgatva

-Ja csak neked járja, az hogy félted a dolgot?-kér számon. Idegesen fújtatva nézel a szemébe. Mindig ugyan azokat a köröket járjátok, nem látod sok értelmét.

-De legalább a fiúkkal, hagyj találkozhassak- kérleled.

-Jó, de egyetlen egy alkalom-vált szigorú hangnemben.Téged azonban nem hat meg boldogan ugrasz a nyakába.

Nála ez nagy dolog, hogy megengedte tekintettel arra, mennyire féltékeny. Képes lenne csak azért nekimenni valakinek, hogy hozzád ért. Még ha csak véletlen volt az egész.

Pár nappal későbbre, beszéltétek meg. Akkor úgy is menni kell a dormra. Izgatottan vártál az első találkozásra velük. Még is csak a fiúd legjobb barátai, évek óta minden idejüket együtt töltik, és elég kínosan jönne ki az egész, ha valamelyikük nem szimpatizálna veled.

Majd egy idő után az izgatottságod átcsapott idegességbe. Folyamatosan csak azon kattogtál, hogy mi lesz, ha nem kedvelnek, ha elszúrsz valamit. Így kötöttetek ki a jelenetnél, hogy a nagy napon idegesen mindent a ruhatáradból kidobálva, kutatsz egy új ruha után.

-Ez se jó. Ez már rég divatja múlt. Ha ebben úgy nézek ki, mint egy negyvenéves titkárnő-hajigálod el, sorban a ruháidat. Jeonghan az egész jelenetet az ajtóban állva nézte végig, keresve a megfelelő szavakat.

-Jagi, még is mit csinálsz?-nevetett fel, ahogy előmásztál a szekrényből a fejeden pár ruhával. Konkrétan a szemeddel, verted. Dühös voltál, hogy ő ennyire jól szórakozik miközben te szenvedsz már órák óta.

-Keresem a tökéletes ruhát a barátaidnak-mondod, mire ő csak meglepődve húzza fel a szemöldökét.

-Szóval nekik akarsz tetszeni?-játssza a sértettet, de te átlátsz a szitán, tudod, hogy tetteti az egészet. Hevesen rázod meg a fejed.-Akkor meg? Nekem mindenhogy tetszel, ő nekik meg legyen csak szépen, lényegtelen hogy mit viselsz. Nem divat bemutatóra megyünk-kezd bele a hegyi beszédbe, fel kapva, egy egyszerű fekete virágos egyberuhát. Majd a fürdőbe tessékelt.