Kpop birthday imagine

Treasure Doyoung

Sziasztok. Eléggé érdekes témájú részt sikerült hoznom. Sajnos, így a suli vége felé, kezd a nyakamba szakadni minden és egyre kevesebb időm jut bármi másra az iskolán kívül. Próbálkozok jelen lenni itt is, aztán meglátjuk mennyire jön össze. Addig is jó szórakozást a részhez.

Az érdekkapcsolatoknál nincs is irritálóbb. Gusztustalan, hogy az emberek képesek éveket is nyalizni valakinek, hogy elérjék amit akarnak aztán, mikor meg nem sikerül, vagy elérik ejtik az embert. De a legocsmányabb az egészben hogy mellé még a teljes memória törlődést is eljátsszák, miszerint ők nem is emlékeznek arra, hogy ti valaha is jóban lettetek volna, vagy időt töltöttetek volna. Nehogy már utána bármilyen közük is lett volna hozzád. Ők élik boldogan az életüket miután már hasznot húztak belőled, mert minden emberből lehet, kiből többet, kiből kevesebbet. Az meg hogy veled mi van mit számít. 

Belőled meg sokat lehet. Apukád az egyik legnagyobb filmgyártó cég alapítója és legfőbb tulajdonosa. Amikor kicsik voltatok elterjedt a pletyka, ami sajnos amúgy igaz is volt, hogy apud csinál olyat, hogy a barátaid közül beválogat valakit ha másra nem, de legalább egy reklám filmre. Ezek után pedig szép sorban azok akik egy-egy film szerepet szeretnének kapni eljönnek hozzád, összebarátkoznak veled, aztán egészen addig, amíg nem kapnak szerepet, vagy amíg rá nem jönnek, hogy nincs esélyük időt töltenek veled. Akkor valahogy mindegyik lelép mellőled. Volt barátod, nincs barátod.

Legalábbis évekig ez volt a metódus. Elhitted hogy a következő ember jobb lesz mint az előző, nem csesz úgy át mint a másik, aztán még is megtette. Ezért egy ideje nem vagy hajlandó senki felé se nyitni. Ilyen barátok nem kellenek az embernek. Inkább leéled az életed magányosan mint, hogy legyen látszat barátod.

Magányosan üldögélsz az egyik padban a termetek utolsó sorában. Mondhatnák, hogy szomorú ez, de téged nem zavar inkább legyen ez mint, hogy valakivel egy felszínes beszélgetést kelljen folytatnod, amiben valahogy úgy is arra fog kilyukadni, hogy színészi ambíciókat őrizget. Az osztályban is szinte mindenki bepróbálkozott, hogy színész palánta lehessen. Füledbe ordít a zene nem hallasz semmit, de nem is célod hallani. Azt szeretnéd, hogy mindenkit ki tudj zárni, ami több kevesebb sikerrel. Van akit még a fájóan hangos decibel mellett is hallasz.

A csengő megszólal, de te mit sem törődve vele továbbra is a fülhallgatóddal a füledben ülsz. Még akkor is mikor az osztályfőnököd bejön és láttad, hogy beszél hozzátok lelkesen. Lebukva a padra, ignorálod. Egészen addig, míg egy kéz meg nem fogja a válladat, relaxálsz a padodon. Gyilkos pillantással nézel rá a személyre aki megzavarta pihenésedet. Szemeid elkerekednek egy pillanatra, mikor realizáltad, hogy pontosan ki is áll veled szemben. Kim Doyoung. A rövid megdöbbenésedet gyorsan elrejtetted, inkább újra az érdektelen arcodat mutatod.

Doyoung iskolátok legnevesebb és legtehetősebb személye. Az ország külügyminiszterének fia, nincs olyan ember Dél-Koreában, aki nem tudná ki ő. Az iskola hírnevét is ő növeli leginkább. Különösképpen, hogy nagyon jó tanuló, számos versenyt megnyert már az iskolátoknak. Egy évre kapott egy külföldi tanulmányi lehetőséget is. A múlt tanévet teljesen Svájcban tölthette. Meglepett, hogy hirtelen itt találtad.

-Szia-mosolygott kedvesen rád. Lejjebb vetted a hangerejét a telefonodnak, de konkrétan nem vetted ki a füledből, nehogy azt gondolja érdekel, amit mond.

-Cső-nyögted ki. Doyoung mintha nem érzékelte volna, hogy mennyire is kellemetlen szituációt teremtett, húzta ki a széket, foglalt helyet melletted majd kezdte előszedni a cuccait.

Doyoung és te még barátoknak is mondhatok voltatok. A tehetős szüleitek miatt mindketten kicsit kilógtatok a sorból, mert azért azt meg kell említeni, hogy nem mindegyik gyerek gazdag az iskolátokban. Csak egy szimpla nevesebb suli, ami közel volt véletlenül pont mindkettőtöknek és ezért ide kerültetek. Doyoung apja kedvelte a tiedet, mindig szívélyesen elbeszélgettek mikor egyszer-egyszer összefutottak sulis programok alatt. Ekkor nektek meg kellett szoknotok egymás társaságát, ami szerencsére nem ment nehezen. Kiderült, hogy meglehetősen hasonló érdeklődési körökkel rendelkeztek. Egyikőtök se tervezi folytatni a szüli munkáját, annak ellenére, hogy neves családok sarjai vagytok. Barátodnak tekintetted, csak aztán lelépett egyik pillanatról a másikra minden szó nélkül, amivel megsértett. Rengeteg üzenetet küldtél neki, de egyikre se válaszolt, az iskolában pár lánytól kellett megtudnod, hogy pontosan mi is történt. Ezek után annyira megharagudtál rá, hogy nem is voltál többet hajlandó rá gondolni. Nem is akartál hallani róla.