Kpop birthday imagine

Treasure Junkyu

Szokás mondani, hogy minden jóban van valami rossz, és ez sajnos teljes mértékben igaz. Hiába lehet valami borzasztóan jó dolog, ami folyamatosan boldogsággal önt el, mindig lesz ott egy apró gond, ami bár nagyon pici biztos, hogy beárnyékolja az egészet.

A te életednek is van egy része, ami semmiért nem cserélnél el, méghozzá Junkyut és a vele való barátságodat. Amióta az eszedet tudod, barátok vagytok. Óvodások voltatok, mikor Junkyut elkezdték a fiúk piszkálni. Benned meg volt annyi, hogy odamentél és megvéted.

-Köszönöm szépen-nézett rád könnyektől csillogó szemekkel, enyhén még szipogva.-Ígérem valahogy meghálálom.

Tisztán él benned ez a pillanat. Ekkor voltatok öt évesek. A hálája jeléül, fogta és a legjobb barátod lett. Mindenben követett téged, mindent együtt csináltatok, konkrétan elválaszthatatlanok voltatok, sőt a mai napig azok vagytok attól független, hogy most már közel vagytok a tizennyolchoz. Minden tökéletes az életedben mellette. Legalábbis lehetne.

Nincsen rózsa tövis nélkül, mint szokás mondani. Egyértelműen a kapcsolatod, Junkyuval a rózsa, ami gyönyörű és semmiért nem adnád, de ott vannak a tövisek is. Vagyis csak egy. A fiú bátyja.

Valamiért soha nem kedvelt téged. Szöges ellentéte az öccsének, és a kapcsolatotok is elég más mint Junkyuval. Kezdetekben csak egyszerű szívatásnak indult. Elvette a játékod, feltette a felső polcra, te sírtál. Viszont, ahogy idősebbek lettek egyre komolyabbak, durvábbak és bántóbbak lettek ezek a dolgok.

Mára már az se ritka, hogy letaperol, vagy hogy perverz beszólásokat intéz feléd. Borzasztóan féltékeny mindenkire ha közeledben van, kezdve Junkyuval, ami mindennél jobban irritál, mert mégiscsak ő a legjobb barátod és SENKI nem várhatja el, hogy megszakítsd vele a barátságod. Ezen felül még képes egy kisállatra, a lánybarátaidra, de még egyszer a fizika tankönyvedet is kivágta, hogy nehogy avval foglalkozz.

Újabb napnak lett vége a suliban, mikor is lázasan iparkodsz, hogy átmenj a Kim házba. Junkyu és te sajnos, egy ideje nem egy iskolába jártok, mert ő zenei vonalon találta meg a helyét, még neked botfüled van, így kénytelenek voltatok külön iskolát választani.

-Szép délutánt mindenkinek-lépsz be a házba, miközben köszönsz úgy általánosságban mindenkinek. Több mint tíz éve vagytok legjobb barátok a fiúkkal, ők maguk mondták, hogy te vagy számukra az egy szem lányuk. Mindig szívesen látnak náluk, akár oda is költözhetsz felőlük.

-Szervusz T/N. A fiúk fent vannak, menj nyugodtan-mosolyog rád Junkyu apja, mire aprót bólintasz és már indulsz is felfelé.

A ténytől miszerint, Mee is ott lesz kicsit lelombozódsz. Nem szeretnél vele találkozni, de ezt nem mutathatod, ki. Még senkinek nem beszéltél a problémádról és őszintén szólva nem is akarsz, nagyon. Nem szeretnéd ezzel elrontani a dolgokat, ki tudja mekkora vita kerekedne ki belőle.

Enyhén félve lépsz be Junkyu szobájába, ahol a két fiút találod. Az előbb említett az ágyon fetrengett, de ahogy meglát felpattan és hozzád rohanva ölel magához, míg Mee csak unottan, szem forgatva nézi végig a jelenetet, az íróasztalnál ülve.

-Azért ne bújjatok a másik seggébe!-szól közbe, mikor még mindig egymás nyakán lógtok, nem tervezve elengedni se a másikat.

-Mit szólsz bele pont te? Én legalább T/N-t, évek óta ismerem, nem úgy mint a csajokat te, akikbe mész, napi szinten-feleli Junkyu a bátya elé lépve, mire te elkezdesz nevetni, mert ekkor még poénnak gondoltad az egészet.

-Hogy kinyílt valakinek a csipája. Ne felejtsd el, hogy hol a helyed!-mondja felállva Mee, mitől látszódik köztük a magasság különbség és az erő béli is, még ha Junkyu ki is húzza magát. Tény mi tény, Mee mindig is az agyon gyúrt srácok táborát erősítette, a fiatalabb meg kis nyüzüge volt.