Kpop birthday imagine

Enhypen Sunghoon

Sziasztok. Tavaly is Sunghoon és Niki szülinapjánál egy kicsit extrább résszel jöttem és ez idén sincs máshogy, de ahogy akkor is volt, Niki részéről egyelőre nem mondok semmit. Ez a rész, kis rövidke, de nekem nagyon belopta magát a szívembe, mert szerintem elég mély mondani valója van, még is kis cuki. Remélem nektek is tetszeni fog. Jó szórakozást.

~Park Yeji szemszöge~

A hírességnek millió és egy rossz oldala van, de valahogy az emberek mindig leragadnak annál a résznél, hogy magának az ismert embernek mennyire szar aztán, hogy a körülötte lévő embernek mennyire rossz, na azt valahogy senki nem veszi figyelembe, pedig lehetséges, hogy ugyan olyan, vagy még rosszabb.

Az alatt a két év alatt mióta az Enhypen megalakult és debütált, rengeteg minden történt. A fiúk nagyon sikeresek lettek, milliók rajonganak értük mind országon belül és kívül. Nagyon büszke vagyok bátyámra, Sunghoonra. Egy jégkorcsolyázó volt, és rengeteg ideig az volt az álma, hogy olimpiai bajnok legyen aztán még is kilyukadt valahogy az éneklésnél, amihez szerencsére mint kiderült van tehetsége. Az I-landben sorra verte el a nála idősebb, és hosszabb trainer idejű gyakornokokat és lett benne a debüt csapatban. Nem beszélve arról az erőfeszítésről, amit azóta mutat, hogy a banda aktívan tevékenykedik. 

Nagyon büszke vagyok rá. Soha nem kívánnék semmi olyat, ami az ő álmai ellen lenne, mert tudom, hogy ő az első számú támogatóm, egyértelmű, hogy ennek visszafelé is kell működnie. És működik is, legalábbis a bátyám irányába. A rajongóit kevésbé tudom elviselni. Én egy egyszerű lány vagyok, aki nem vágyik a rivalda fényre, nem akarok középpontba kerülni. Nekem teljesen más igényeim vannak. Nem akarom, hogy az emberek körülöttem ugrálva visítozzanak, nem akarom, hogy minden sarkon megállítsanak, hogy fényképet készítsenek velem. Én csak csendet és nyugalmat akarok. Viszont mióta Sunghoon oppa híres lett, nekem is kijut a figyelemből, ami kezd kiidegelni.

-Nem, nem szeretnék közös képet készíteni- húzódtam el egy eléggé mániákus fantól, aki több utcán keresztül követett, annak ellenére, hogy már párszor elmondtam neki, hogy nem vagyok különösebben semmire kapható. Lépéseimet felgyorsítva megyek befelé a plázába, de hallom, hogy a hangok mögöttem nem csendesednek sőt egyenesen egyre hangosabbak és közelebbiek lesznek. Már az ajtót ragadnám meg, mikor egy erős kéz, nem hagyja, hogy kinyissam. Természetesen a nagyon rámenős rajongó áll mögöttem.

-Yeji, drágám-kezd bele a mondandójába, de én már a megnevezéstől megdermedek. Utálom, mikor ennyire közvetlenül bánnak velem idegen emberek, különösképpen, ha ezek a mániákus rajongók akikkel nem tudok mit kezdeni-Csak egy közös kép, semmi több. Aztán mindketten mehetünk a dolgunkra-mondja mézes mázas hangon, amitől a gyomrom is felfordul. Tipikus cicababa, akinek egy agysejtje működik. Festett barna hajú, plasztikai műtétek során átesett lány. Látszott, hogy ha megint nemet mondok, képes lenne nekem ugrani. Szólásra nyitottam a számat, mikor megmentőm hátam mögül megszólalt.

-A húgom azt mondta, hogy nem szeretne képet készíteni. Milyen rajongó vagy, ha még egy ennyire egyszerű kérést se vagy képes teljesíteni? És tudod, ha a húgom rosszkedvű, és megbántja valaki én is az leszek és utálni fogom azt a valakit-hangzott Sunghoon oppa mély erélyes hangja. Automatikusan löktem félre a liba kezét, és futottam bátyámhoz. Megöleltem és tudtam, hogy biztonságba vagyok. Jöhet akár olyan mániákus rajongó is, aki a hajamat akarná vágni, mert sajna ilyen már volt, én biztonságba lennék mellette. A lány csak nagyokat pislogva, hajlongott, hogy bocsánatot kérjen. Bepróbálkozott azzal, hogy oppával csináljon képet, de ő azt elutasította, amit természetesen elsőre megértett, így végre magunkra maradtunk.