Kpop birthday imagine

Sf9 Zuho

Sziasztok. Kicsit megcsúszva de itt van, ahogy ígértem Zuho szüli napi része is. Emberek én, ahogy írtam ezt a részt szerelmes lettem a rossz fiú Zuhoba. Szegény Cheni drágám, a biasom címet nem tartja olyan biztosan. Remélem tetszeni fog a rész, nekem ez most nagy kedvencem lett.

-Búj elő T/N, úgy se tudsz az örökké valóságig menekülni!-hangzott a vérfagyasztó hang. Ereidbe a vér megfagyott. Félelmedben remegtél, sírás tört rád, de hogy hangod tompítsd kezedet a szád elé tetted, nehogy meghalljon. Azonban a szerencse nem melletted állt, a sok sírástól hirtelen tüsszentened kellett egyet, amit már nem tudtál sehogy elnyomni. Fél perc múlva már nyílt is a komód ajtaja, ahova bebújtál reménykedve abban, hogy a férfi akkor nem talál meg. Végtére is ez egy ősrégi komód volt, soha semmi haszna nem volt, nem is használtátok, franc gondolta, hogy itt meg talál.

-Hát ide bújtál szépségem-hajolt le, hogy arcodba tudjon nézni. Ezzel véglegesítve benned, hogy most már nem tudsz sehova menekülni, végleg a csapdájába estél. Még ha előle el is menekülsz több tíz embere itt van a házban, előlük menekülni nem lehet. Vége az életednek, ezt be kellett magadnak ismerned.

De hogy is jutottál ide? Na ez egy jó kérdés. Életed filmbe illően tökéletes volt, mint a tipikus kisvárosi életet bemutató egyszerű sorozatok. Boldog családban nőttél fel, anyukád, apukád jól kerestek és mivel egyke voltál nem is kellett nagyon másra költeniük a pénzt mint rád. Mindent megkaphattál. Barátaid is voltak, nem voltál te a legnépszerűbb, de soha nem volt azzal gondod, hogy találj magadnak társaságot. Elvoltál az életeddel, panaszra okod nem lehetett.

Ha az addigi életed volt a hétköznapi film volt, azóta az életed egy elfuserált akció film lett. Mint kiderült apukád nem pont az az unalmas programozó mint akinek beállította magát. Egy állami projektben vett részt, ami borzasztóan titkos volt, ezért nem említette. Azonban ez nem ilyen egyszerű. Egy másik csoport is szerette volna ezt a titkot, akikkel összetűzésbe keveredtek.

Ez a csapat bérelte fel Zuhot és csapatát hogy tegyenek el téged és anyukádat láb alól, míg apukádat vigyék el, kiszedni belőle a konkrétumokat. Szüleidet sajnos sikerült elkapniuk, de te minden erőddel azon voltál, hogy meg tudj szökni, ha másért nem, hogy elmondhasd ezt valakinek, aki megmenti szüleidet. Lakásodat azonban hamar megtalálták, munka helyedet is felkutatták. Barátaidhoz pedig nem jó szívűen mentél oda, mert féltél, hogy akkor nekik is bajuk esik. Több embert pedig ebbe nem kéne belekeverni.

A nagymamádék régi házába húztad meg magad. Nagyon eldugott helyen van és látszódik rajta, hogy már évek óta nem használja senki. Direkt nem mutattad semmi jelét annak, hogy bárki is lakna ott. Csöndben el voltál ott. Azt gondoltad kihúzod addig, amíg rólad el nem feledkeznek.

Ma reggel viszont Zuho és az emberei rád törték az ajtót. Halál félelmed volt, rettegtél, automatikusan bújtál be a komódba. Egyszer már megúsztad, akkor elmentek az emberek, bár te akkor se mertél kijönni, végig ott gubbasztottál.

Most viszont vége volt mindennek. Zuho vigyorogva nézett rád. Rád, akinek könnyei patakokban folytak, remegett a sírástól, beszélni pedig képtelen volt. Mosolyoja egy pillanat alatt eltűnt, ahogy erőszakosan megfogta a kezedet és annál fogva rántott ki, addigi búvó helyedről. Nem különösebben érdekelte, hogy te hatalmasat borultál, rendesen bevágva minden porcikád.

-Mond T/N mit is beszéltünk meg. Mi a nyertes jutalma? -kérdezte, de látszódott rajta, hogy nem érdekli mit is válaszolt. A fegyvert a kezében tartotta és készült vele lőni. Neki mindegy volt már a válaszod. Készen állt arra, hogy véget vessen az életednek.