Kpop birthday imagine

Cix Byounggon

Sziasztok. Ritka, mikor egy krími szerű kpop one shot lát napvilágot, ezért is gondoltam, hogy most én ezt választom témámnak. Egy könyv adta az alap történetet (amit még el se olvastam amúgy xd). Fordulatos, terjengős minden amit egy rész megkíván. Remélem tetszeni fog. Jó szórakozást hozzá.

Ki dönti el, hogy mi számít normálisnak? Ebben a világban, ahol már szinte minden megengedett és minden létezik, ki az aki az új dolognál azt mondja, hogy jaj hát ez nem normális? Annyian vagyunk, annyiféleképpen látjuk a világot, amit ez tesz színessé és egyedivé. Mindenki gondolhatja azt, amit akar, mindenki hihet abban amiben akar. Még is vannak olyan hitek, amiket más embereknek nehéz elviselnie, mert úgy gondolják, hogy ez túl megy az épeszűsség határán és ilyen biztos nem létezik, de te teljesen meg vagy róla győződve, hogy de ilyen még is van. Veled is pont ez van.

Szépen az elejéről kell kezdeni az egész történet, hogy meg lehessen érteni, hogy téged pontosan miért is gondol az egész városod kész örültnek és lenne képes bármelyik pillanatban a legközelebbi elmegyógyintézetbe bedobni. Nem látnak az esetedben más megoldást.

Pontosan hét évvel ezelőtt történt a dolog, ami az egész kisvárost megrázta és onnantól kezdve felbolydult az életetek. Addigi nyugodt meghitt életetekbe, beköltözött a félelem, a bizonytalanság és a kétkedés. Nem tudtátok kiben bízhattok és kiben nem. Egyedül te voltál nyugodt, mert te biztos voltál az igazadban.

A kis városban nem laktatok sokan, mindenki ismert mindenki, gyakran jöttetek össze tartottatok közös mulatságokat. Ezért is rázta meg a hír az embereket, mikor gyilkosság történt. A város szélén található kis házban élő özvegy Kim Haejung meggyilkolásával kezdődött. A néni mindenkit ismert, mindenki szerette, születése óta ott lakott. Férje pár évvel azelőtt halt meg. Gyerekei messze laktak senki soha nem látta átjárni hozzá őket, egyetlen közeli hozzátartozója az unokája volt Daeshim. Ő szinte a nagymamánál nőtt fel, de nem sokkal a gyilkosság előtt elköltözött. Senkinek nem mondták meg, hogy pontosan hova ment, azt se hogy miért. Az asszony mindig azzal tért ki a válasz elől, hogy a fiú már idős megvannak a maga dolgai.

Azon a végzetes reggelen, a postás talált rá a halott nőre. Vérbe úszott minden, kegyetlen módon ölték meg. Az egész városban pár óra alatt elterjedt a hír. Mindenki legnagyobb meglepettségére Daeshim viszont csak napokkal később jött le. Itt indult meg a gyanúd. Azon a nap mikor hazajött és éppen kihallgatták az utcán, te a kutyádat sétáltattad és meghallottál egy részletet.

-Nem én már napok óta nem jöttem nagyihoz. Sajnálom így visszagondolva, de sajnos elfoglalt voltam-mondta. Azonban te tisztán emlékeztél, hogy pár nappal előtte, a kocsiját mintha láttad volna a város határában és mintha Daeshimet láttad volna kiszállni belőle a szántó mellett. Haza is rohantál megkérdezni anyukádat, de ő természetesen rögtön csitította benned a kétkedést.

-Nem biztos, hogy Daeshim volt. Attól még, hogy a kocsi hasonló, lehet másnak is olyan, arcát meg nem láttad. Szerencsétlennek van így is elég gondja, ne terheld még ezzel is-intett le. Ezzel meg is elégedtél pár napra. Utána viszont ismételten jöttek a gyanús események. Elsőnek a fiú lecserélte a kocsiját. Imádta a piros Hondát amije volt, de hirtelen egy fekete Fordra váltott. Már ez meg lepett, de mikor láttad, hogy az állig érő haját le vágattata, befestette és a szemüvegét is elhagyta még furcsább lett neked. Imádta a haját semmi pénzért, még a nagymama nyüstölésére se akarta soha levágni erre most hirtelen még is. 

Egyre jobban felerősödött benned az érzés, hogy Daeshim volt a gyilkos. Mindig ott volt a rendőrökkel a nyomozás alatt, kézen fekvő, hogy el akarta tusolni a dolgokat. Mikor a rendőrök bejelentették, hogy nem találnak újabb nyomokat, de még nincs szándékukban feladni a nyomozást, a fiú hevesen mondta, hogy ő nem vágyik az igazságra. Hisz benne, hogy az elkövető kárhozatalra lesz ítélve, akár tudják ki volt akár nem, ő csak csendben szeretné a nagymamáját gyászolni.