Kpop birthday imagine

Treasure Hyunsuk

Borzasztóan utálod az iskolát. Rühellsz benne mindent, a kicseszett tanárokat, a hülye tananyagot, az idióta osztálytársaid, mindent.

Ennek az indoka, hogy borzasztóan nehezedre esik a tanulás. Ülhetsz bármennyit a tananyag felet, járhatsz akármennyi, akármilyen tanárhoz, biztos hogy kettesnél jobbat nem fogsz összekaparni, sőt néha még az a jegy se garantált. Az átlagjaid borzalmasak, a tanárjaid meg nem veszik komolyan a tanulási nehézségeidet. Olcsó kifogásnak vélik.

Egyedül az osztályfőnököd mutatja ki, minimális együtt érzését. Próbál picit segíteni neked, mint most. Az osztályod éltanulóját, Hyunsukot beosztotta melléd tanulótársnak, hátha segít, hogy egy veled egy idős magyarázza el neked az anyagot.

Hiába próbáltál kézzel lábbal tiltakozni ellene, a tanár hajthatatlan volt. Vele kell tanulnod és kész. Pedig te nem akarod őt hátráltatni, tudod jól, hogy veled bőven kétszer annyi idő alatt végez, mintha csak magának kéne megértenie.

Kelletlenül ballagsz a fiú házához ahol megbeszéltétek, hogy nekiültök tanulni. Ez is csak még jobban feszélyez, hogy a házukhoz mész, nem az iskolában lesztek. Legszívesebben sarkon fordultál volna és elsprinteltél volna, de a szüleid és a tanárod kinyírna, ha ez a fülükbe jut.

Becsengetsz és kis várakozást követően meg is jelenik Hyunsuk. Szélesre kinyitja az ajtót, rád mosolyog és szívélyesen üdvözöl, mintha ezer éves jóbarátok lenétek. Betessékel a házba és egyenesen a nappaliba vezet, ahol egy középen lévő kis dohányzó asztalhoz telepedik le, amit te is követsz.

-Szia T/N. Igaz már régóta osztálytársak vagyunk de nem ismerlek annyira, szóval miért is kell együtt tanulnunk?-mosolygott rád. Legszívesebben behúztál volna egyet. Nem volt bunkó, de még is az egész szituációt degradálónak találtad. Senki se tudja az osztályodban, és utálsz erről beszélni.

-Tanulási nehézségeim vannak, az osztályfőnök, pedig úgy gondolja, hogy veled könnyebben menne a tanulás-mondod neki. Egyáltalán nem akartad, neki részletezni ennél is jobban a dolgokat. Hyunsuk kicsit értetlenül nézett rád, látva, hogy te már a tankönyveidet szeded elő nem firtatta inkább tovább a dolgot.

-Akkor kezdjünk matematikával-vette elő a saját füzetét. Elsírtad majdnem magad ettől a mondattól. A humán tantárgyak, ahol csak elolvasol egy szöveget és megjegyzed kicsit jobban mennek, mint a reáltantárgyak ahol fel is kell fogni.

Hyunsuk lelkesen magyarázza neked az exponenciális feladatok megoldását, de te egyszerűen képtelen vagy felfogni. Mondja, mondja a magáét, a szavakat érted is, ennek ellenére a szöveg egésze már nem jön át. Több mint egy órája ültök a feladat felett, mikor is te már teljesen feladtad. Nem szeretnéd ennél is jobban feltartani ő már rég végzett volna az összessel.

-Hyunsuk, ne erőltessük, úgy se fogom felfogni. Menjünk át mástantárgyra-sóhajtod a hajadba túrva. Be is csukod inkább a füzetet, nem is akarod látni a hülye feladatokat. Csakhogy Hyunsuk megfogja a kezed, ezzel meggátolva abban, hogy elrakd.

-Nem fogjuk ennyire könnyen feladni az egészet. Nézzük még egyszer T/N. Itt van ez a feladat. Két egyenlet, ami az állítás szerint egyenlőek. Viszont az alapjuk nem ugyanaz. Ez olyan mintha ide az lenne írva, hogy kettő egyenlő héttel. Keresünk egy közös pontot, és arra lebontjuk, majd a kitevőt tesszük egyenlővé-magyarázza, sokkal lassabban, aprólékosabban mint ezt megelőzően. Igaz még ekkor se érted meg teljesen. Viszont pár feladattal később már nagyjából értetted, hogy mit is kell csinálni. Rém büszke voltál magadra.

-Látod mondtam én. Akkor most jöjjön a fizika-vette elő a tankönyvet. Te viszont figyelmen kívül hagytad. Kezedben tartottad a matek füzeted és büszkén nézted a lapokat, ahol szép sorban le volt vezetve minden. Helyesen, általad. Életedben nem történt még ilyen veled.