Kpop birthday imagine

TNX Sungjun (és Kyungjun)

Sziasztok. Ti el nem tudjátok elképzelni mennyire vártam már ezt a részt. Szerintem már egy hónappal ezelőtt bőven tudtam, hogy ez a rész miről fog szólni. Mivel egy bandán belül két tagnak is ugyan azon a napon van a szülinapja, az ilyen részek különlegesek számomra, amiket mindig próbálok, kicsit még extrábbá tenni, így sokat filóztam ezen. Őszintén én meg vagyok elégedve vele, remélem nektek is tetszeni fog.

Figyelmeztetés: Előre is bocsi, de ebben a részben T/N nem szerepel. Gondolkodtam, hogy beleírom, de erőltetnek tűnt számomra. Most Sungjun életébe tekinthetünk bele. Remélem így is tetszeni fog a rész.

~Sungjun szemszöge~

Egyke gyerekként semmin soha nem kellett osztozkodnom. Mindig, amit kaptam az csak és kizárólag az enyém volt. Lehetett szó itt bármiről, játékról, ruháról. Sőt még a szüleim figyelme is csak és kizárólag az enyém volt. Ha elmentünk valahova az biztos volt, hogy csak én voltam a középpontba. Minden fellépésemen, minden versenyemen a szüleim az első sorban ültek és drukkoltak nekem. Megszoktam, hogy megkapom a kellő mennyiségű figyelmet, sőt talán még többet is, de azt soha senkivel nem kell megosztanom.

Ezért is volt furcsa, amikor trainernek álltam és megismerkedtem Kyungjun hyunggal. Aki pontosan ugyan azon a napon született mint én. Más napokon soha nem zavar, ha nem ugrálnak körülöttem az emberek, de a szülinapom az enyém. Mármint az ember logikusan azt szeretné, ha azok, akik fontosak számára, akivel sok időt töltenek, legalább ezen az egy napon vele foglalkozzanak. Erre most azok az emberek, akik számomra fontosak, nagy részük Kyungjunt is ismerik, így őt is fel akarják köszönteni, őt is megakarják ünnepelni. Amivel nincs gond, csak nagy váltás az addigi szülinapjaimhoz képest, amikor is reggel a szüleimmel énekelésére keltem fel. Két tortát is kaptam, mert a szüleim soha nem tudtak megegyezni, hogy melyik is ízlene jobban nekem. Most meg, mint az idősebb Kyunjunnak jár az elsőbbség aztán én kapom a többi figyelmet, ami marad.

Idén viszont más lesz. Minden reményem szerint. Mert igaz, még mindig ott van az a három év köztünk, de már debütáltunk, így ez a hasadék csökkent köztünk. Mindketten elismert idolok lettünk. A rajongók között meg csak vannak olyanok, akiknek én vagyok a biasa, így engem fognak preferálni, előbb felköszönteni.

Izgatottan keltem fel reggel, majdnem kicsattantam az energiától. Alig bírtam kivárni, hogy láthassam a sok üzenetet, amit kaptam a rajongóktól. Legszívesebben rögtön telefonom után nyúltam volna, de volt még pár dolgom, amit el kellett intéznem. Lemásztam az emeletes ágyamról. Ránéztem szobatársamra, aki történetesen pont Kyungjun hyung.

Na akkor essünk túl a nap kínos részén. Gondoltam magamba. Mindig ez volt a napom legrosszabb része, amikor a szülinapomon oda kell állnom a hyungom elé, és vigyori pofával felköszönteni. Nem könnyű ezt megtenni. Mindig mindenki csak körülötte ugrál és erre nekem is ezzel kell kezdenem a napomat.

-Jó reggelt-hajoltam meg Kyungjun hyung előtt.-Boldog születésnapot hyunag-hajoltam meg ismételten előtte, a jó kívánság kíséretében. Kyungjun arcán mosoly terült el és úgy ölelt magához. Mikor elengedett, jöhetett a fordított irány.

-Neked is boldogat, öcskös-ölelt magához még egyszer, csak most más szándékkal. Kelletlenül álltam végig ezt a procedúrát. Értem, hogy fel akar köszönteni, de nekem ez kicsit túl sok, főképp kora reggel.

Miután elengedett, bevonultam a fürdőszobába, zuhanyozni. Általában sokáig szoktam bent lenni. Szeretek minden egyes másodpercet kiélvezni, amíg áztathatom magam a víz alatt, de ma nem bírtam bent maradni. Minél előbb ki akartam menni, hogy a telefonomon megnézhessem a sok üzenetet. Gyorsan felvettem a ruháimat, majd kirobogtam a többiekhez. Illedelem még is csak azt diktálja, hogy a csapattagjaimhoz előbb kimenjek, mint hogy elkezdjem nyomkodni a telefonomat.