Kpop birthday imagine

&Team Taki

Sziasztok. Ezer éve nem volt érsz, amit nagyon sajnálok, de a vizsgaidőszakom mellett semmi időm nem volt, egy ép kézláb mondatot nem tudtam volna írni, most azonban, hogy végeztem vele, próbálkozok a nyáron többet írni. Ez az első lépés hozzá. Addig is jó szórakozást az olvasáshoz.

A törékeny szépségű cseresznyevirág az élet átmeneti jellegét szimbolizálja, de egyben az új kezdetet is jelenti.

Japán legnépszerűbb ünnepe, amit mindenhol ünnepelnek, mindenkinek a telefonján ott van az applikáció, ami visszaszámol, ami térképen mutatja, hogy mikor hol várható a virágzás. Neked, azonban ehhez semmi kedved. Mindenhol ebbe a hülye mondatba futsz, az internet, a plakátok, a hírműsorok, minden ezzel a szöveggel van tele. Nincs kedved az új kezdetet ünnepelni, amikor még a múlton se tetted túl magadat, mi értelme ünnepelni az élet halandóságát? Abban semmi szép nincs, ezt te magad tapasztaltad. 

Az igazat bevallva a Sakura ünnep a kedvenc napjaid közé tartozott. Imádtál piknikezni, ilyenkor a barátaiddal lenni, nézni, ahogy a törékeny virágok másodpercek alatt lehullanak és igaz hónapokat vártak arra, hogy kinyílhassanak, pár napnál többet egyik se él meg pompájában. Annyira szépen jelképezte, hogy néha a legszebb dolgokra, hosszú hónapokig is kell várni és rövid ideig tartanak, de ezekből lesznek a legszebb emlékek. Mint azokból, a piknikekből, ott a fák alatt a barátaiddal.

Most már azonban te nem akartál pompázó természetet látni, új kezdetet, nem akartál szépséget látni, mert minden szürke volt neked. Ha tavaszodik az azt jelenti, hogy lassan egy éve, hogy itt hagytak. Egy éve, hogy életed legfontosabb személyei nincsenek veled. Nem elég, hogy ez felerősíti benned a gyászt, de még a természet rusnya módon ünnepelni is mer, mikor szomorúnak kéne lennie. Mindenkinek szomorúnak kéne lenni, hogy a világ legjobb emberei már nincsenek köztünk. Ezt érezted minden másodperce, lassan egy éve folyamatosan.

Anyukád, apukád és a nővéred egy autóbalesetben haltak meg. Egy csapat részeg egyetemista jó poénnak tartották, hogy megnézzék, hogy a tömb körül ki tud a leggyorsabban autóval menni, jó pár sör után. Anyukádék gondtalanul kanyarodtak be, amikor is az egyik srác elvesztette az irányítását az autó felett és beléjük ment. Anyukád és a nővéred ott helyben meghalt, míg apukád életéért küzdöttek, de két nappal később az ő szíve is leállt. Ezzel pedig neked az idő.

Amikor a kórházba volt képe a fiúknak bejönni, konkrétan ordítoztál velük. Toporzékoltál hozzájuk vágtál mindent, amit találtál. Nem volt számodra kielégítő, az a büntetés, amit kaptak. A sofőr két évet kapott, a maradék kétszáz óra közmunkát. Ez viszont nem hozza vissza a családodat. Alig múltál húsz éves, nem tudtad mit kezdjél magaddal. Egyetem mellett rapidban el kellett kezdened dolgozni. Szerencsére a családnak volt valamennyi félre tett pénze, de közel nem elég, hogy fent tudd tartani a házat, amiben laktatok, arról viszont szó se lehetett, hogy eladd. Ez az utolsó, ami hozzájuk köt, semmi másod nincsen. Alig vártad, hogy meglegyen a diplomád és el tudj a szakmádban helyezkedni, sokkal jobban fog állni a szénád.

Mindegyik házimunka közül a takarítást utáltad a legjobban. Főképp, hogy ilyenkor be kellett menned a családtagjaid szobájába, ami mindig egy felzaklató feladat volt. Mindig elöntöttek az érzelmek, ami miatt sokat sírtál ezután. Egyszerűen képtelen voltál túltenni magadat a történteken, hiába volt lassan már egy éve. A nővéred szobáját takarítva, a cuccai között pakolva megtaláltad az egyik kedvenc felsőjét, ami szinte éjjel nappal rajta volt. Szorosan öleled magadhoz, miközben könnyeid patakokban folytak le arcodon a fájdalomtól. A csengő rángatott ki a depressziódból. Unottan csoszogtál az ajtóhoz, hogy beenged az egyetlen embert, aki lehet, hogy érkezett.