Kpop birthday imagine

Tnx Junhyeok

Sziasztok. Napok óta dolgozok ezen a részen, de nem is csoda, mert több mint háromezer szó lett. Azt hiszem elégedett vagyok vele, bár kicsit hosszúra eresztettem. Remélem azért tetszeni fog. Most ebben a könyvemben "szünetre megyek". Van két kpop és én rész amit megszeretnék írni, aztán egy as your boyfriend és egy banda reakció után pedig lehet, kicsit pihenek, mert nem szoktam napi szinten szerkeszteni, ahogy mostanában csinálom, de ezt majd még meglátom, hogy mennyire leszek megcsúszva. Addig is jó szórakozást a részhez.

-Halló, ön az Egészségvonalat hívta, kérem mondja el miben kér segítséget, hogy a legmegfelelőbb embert válasszuk segítségére-hallottad a monoton robot hangot, bár monológjából arra is lehetett volna következtetni, hogy ember.

-Öngyilkos akarok lenni-mondtad ki, könnyen kertelés nélkül. Sokaknak nem könnyű erről beszélni, de te már kerültél abba a lelki állapotba, hogy az öngyilkosság utáni vágyad ugyanannyira alapvető érzelem mint másnak az éhség.

Borzasztóan és szürreálisan hangozhat, hogy egy ember ennyire kétségbe legyen esve, de kétség kívül lehetséges az ekkora mértékű fájdalom és elveszettség érzés. Van amikor az ember mindent fel akar adni, amikor már semmi, de tényleg semmi nincs, ami egy percre is örömöt tudna okozni neki. Folyamatosan ugyan abban a semleges kedvében van, amiből nincsen kiút. Te is ezt érzed. Minden szürke. Egyetlen egy dolog nem volt az életedben, ami érzelmet tudott volna kiváltani belőled. Mindenre ugyan azzal a közömbösséggel tudtál csak reagálni.

Az életed már akkor elfuserált volt mielőtt megszülettél volna. Senki nem várta a születésed, anyád még pontosan azt se tudná megmondani ki a biológiai apád. Szüleidet nem ismerted, apádat ugye még anyád se ismeri, anyukád pedig a születésed után rögtön árvaházba adott. Semelyikükkel nem találkoztál, annyira nem érdekelted őket, hogy egy percig a szüleidként viselkedjenek.

Szerencsésnek mondhatod magadat, mert hamar örökbe fogadtak, már ami egy átlagos gyerek árvaházban töltött idejét jelöli. Te öt évet voltál ott. Az anyukád elmondása alapján, aki örökbe fogadott, imádni való gyerek voltál, nem lehetett téged ott hagyni. Egy ideig úgy tűnt minden rendben az életedben a probléma, akkor kezdődött újra, mikor kiderült, hogy az apukád, csalja a feleségét. Hatalmas vita indult köztük, amiben mindenki bántott mindenkit. Hiába te az ártatlan gyerek voltál csak, rendesen szenvedtél. Ez tartott két és fél évig. Nem rég egy hónapja zárult le, de még ma is előfordul, hogy viták vannak. Kinél legyél, a férfi menyit fizessen, ne adjanak más nevelő szülőhöz inkább. Utál téged ezt mára nyíltan kinyilvánítja és mint kiderült, ő tényleg soha nem akart volna örökbe fogadni. Ezek után nem is csoda, hogy inkább nem akarsz vele maradni. Anyukádnak viszont nincs annyira jól kereső állása. Emberfeletti erőfeszítést igényel, hogy fenn tartson titeket, amitől neked pedig az az érzésed van, hogy neki csak a gondot okozod.

Ez az egész huzavona pedig azt erősíti benned, hogy a terhükre vagy. Ezt sajnos dühükben ők is kinyilvánították, nem egyszer vágták a fejedhez, hogy amíg te nem kerültél be az életükbe, mennyivel jobb volt minden. A férfi vert is téged, azzal a címszóval, hogy miattad romlott a kapcsolatuk. Ezeket persze senkinek nem merted megmutatni, mert féltél attól, hogy csak többet kapsz. Most viszont megeredt a nyelved.

Már rég eltervezted, hogy véget vetsz az életednek, azonban folyton jött valami külső tényező, ami miatt ezt nem sikerült véghez vinned. Soha nem hittél a klisékben, mint például, hogy ez egy égi jel lenne, de mikor ma a suli mosdójában akartad magadat vagdosni, de két lány bejött akik közül egyiknek a táskájából kiesett a papír ezzel a telefonszámmal, gondoltad, hogy egy próbát legalább megér.