Kpop birthday imagine

Treasure Haruto

Sziasztok. Tudom már pár napja volt a szülinapja és úgy volt eredetileg, hogy még az nap kirakom, de ez a hetem annyira katasztrofális lett, hogy inkább feladtam ezt a hiú ábrándom és hagytam mára. Nem sokára hozom Mingyu részét is.

U.I: Sajnálom, hogy nem csukja be az ablakot     

~Haruto szemszöge~

Élni tudni kell, mint tartja a mondás, és az biztos, hogy én tudok is. Az osztályom legmenőbb tagjaként panaszra nem nyílhat szám. Minden társasági esemény középpontja én vagyok, tényleg nincs olyan buli ahova nem mehetnék el, sőt nélkülem nincs is buli. Mindenki ismer engem, én is mindenkit, bárkiről lehet kérdezni tőlem mert fejből vágom az egész ember életét. Mindenkivel el tudok beszélgetni, a lányok sorban állnak értem, hogy összejöhessenek velem. Tényleg nem lehet olyan részt kiemelni ami miatt ne lennék hálás.

Ma is egy szokványos napnak tűnik az egész. Bent ülök a terembe a haverjaim körülöttem lébecolnak, éppen az egyikük egy hatalmas sztorit mesél. Valami pultos csajjal próbálkozott, de nem jött össze neki. Nem is meglepő. Nagyban röhögünk szegény felsülésén, mikor az osztályfőnök jelenik meg. A szünet még jócskán tart, ezért is nem értjük, hogy mit keres itt a tanár. Mellette egy lány áll.

Az osztályfőnök a terem közepén megáll és pár erényes torokköszörüléssel, elérte, hogy mindenki csöndbe legyen és helyet foglaljon. Még én is pedig aztán én ritkán követem a szabályokat. Kelletlenül vágom le magam a székre és vonom szemöldököm fel, hogy megtudjam, hogy mi is történik.

-Köszönöm osztály-pillant ránk hálásán.-Ő itt T/N az új osztálytársatok. Itt született Oszakában, de még kiskorában kiköltöztek az Államokba, nem rég jöttek vissza. Nem kell aggódnotok T/N nem felejtette el a nyelvet, tudtok vele beszélgetni-mondta mire a lány helyeslően bólogatott. -T/N te mondanál pár szót magadról?-fordult a lány felé az osztályfőnök.

-A leglényegesebb dolgokat elmondták. Egyke vagyok, szüleim diplomaták dögire keresik magukat, hatalmas házban élünk. Sok buli lesz ott, megsúgom-mondta, mire az egész osztály felnevetett-Átlagos dolgok érdekelnek, ami a korosztályomat is. Nem lesz nehéz velem elbeszélgetni-kacsintott egyet, mire többen füttyentettek. T/N csak büszkén kihúzta magát és körbe nézett. Mindenki kedvesen mosolygott rá, kivéve én. Meg is akadt a tekintete rajtam, de mint aki észre se vette, fordítottam fejet és inkább néztem ki az ablakon.

T/N fogta magát és a leghátsó padsorba ült le, a középső oszlopba. Mindenki némán követte tekintetével a mozdulatot, hosszú kecses lábaival tényleg csak pár lépés volt neki az egész. T/N ledobta cuccát leült és telefonját elővéve merült bele valamibe, de előtte még hozzáfűzte.

-Nyugalom vége a műsornak, mindenki foglalkozhat a saját dolgával-jegyezte meg. Mindenki felnevetett mondatára, és ahogy a lány tanácsolta a saját dolgukkal kezdtek el foglalkozni. De nem sokáig mert a csengő megszólalt és a tanár be is jött, ezzel kezdetét véve az órának.

Dög unalmas volt az egész, többször is csak azt éreztem, hogy bicsaklik előre a fejem és alig bírom nyitva tartani a szemeim. Több évnek tűnt mire végre valahára megszólalt a csengő.  A tanár még elmondott pár mondatot aztán már vége is volt valahára. Szokásosan felálltam és indultam kifelé. Mint szinte mindig, ilyenkor elszokott indulni velem  pár haverom, de most senki füle botját se mozdítja.

Vagyis de csak hogy nem miattam, hanem T/N miatt. A lány csak egy helyben ült és a telefonját vette elő, de már mindenki gyűlt köré. A lány unottan felnézett és mint aki nem is vette észre addig, hogy mennyien köré gyűltek.