Kpop birthday imagine

Tnx Hwi

Sziasztok. Ez a rész talán a második legcukibb, amit sikerült eddig írnom. (A prímet eddig nálam Jake része viszi). Remélem nektek is fog ennyire tetszeni,  habár megint nem egy különösebben mozgalmas rész. Jó szórakozást hozzá.

U.I: Sajnálatosan úgy tűnik, hogy nem fogom utolérni magamat, de őszintén ezt már fel is adtam. Végzősként rengeteg stressz van az életemben, és az hiányzik a legkevésbé, hogy még ez miatt is stresszeljek. Sok minden változott az elmúlt fél év, nyolc hónap alatt az életemben, és összességében elmondhatom, hogy minden jó irányban. Úgy érzem kezdem megtalálni magamat, de ez azzal is jár, hogy sokkal több mindenre szeretnék időt fordítani. Nem fogom abbahagyni az írást, senki ne ijedjen meg, ez a szívem egyik csücske, de innentől kezdve nem lesznek lehet ennyire gyakoriak az imaginek, szeretnék a többi könyvemre is fókuszálni, főképp ha megint elkezdődik az iskola, mert nem szeretném magamat ezzel leterhelni és kötelességnek érezni, hogy a részekkel napra pontosan itt legyek. Remélem megértitek. A lehető legjobbat szeretném beletenni a részekbe és ehhez idő és nyugalom is kell számomra.

A laptopod előtt ülve, frissíted másodpercenként a Skyp oldalát, várva arra, hogy jöjjön végre a várva várt hívás, ami már egy kicsit késik. Mindig másodpercre pontosan szokott jönni, nem szeret megvárakoztatni, nem beszélve arról, tudja, hogy mennyire aggódsz iránta, amikor nem jut időben géphez, nem válaszol egy-egy üzenetedre. Sokszor hallottál rémtörténeteket arról, hogy mennyire túlhajtanak egyes idolokat. Hiába biztosít mindig arról, hogy vele mennyire jól bánnak és, hogy amúgy semmi bántódása nem esik, te rengeteget stresszelsz azért, hogy vajon mentálisan és fizikálisan milyen állapotban lehet.

Hwi nem régóta a barátod. A Loudban vett már részt, mikor megismerkedtetek. Az utcán sétálva láttad meg, hogy Hwi gondterhelten üldögélt egy padon. Egyszerűen nem volt szíved csak úgy elmenni mellette. Nem volt a legudvariasabb dolog tőled, de leültél mellé és szóba elegyedtél vele. Persze utólag nem bántad meg tettedet, de akkor még nem voltál százszázalékos benne. A fiú nagyon össze volt törve, rengeteg támogatásra szorult, amit tőled meg kapott.

Az évek során valahogy mindig sikerült összeszedned magad mellé azokat az embereket, akik érzelmileg instabilak ezáltal Hwi esete, aki teljesen úgy érezte, hogy ezt a nyomást nem bírja ki, és kezdett kikészülni, nem volt új számodra. Rengeteg segítséget nyújtottál neki az élet minden területén. Segítettél a próbáiban, videóztad, hallgattad, ahogy rappel, olvastad a szövegeit. Lelkét is ápoltad, egy-egy rosszabb értékelés után, mindig támogattad tovább és elhajtogattad neki, hogy nem szabad csak ezért feladnia. Amit sikerült is a fejébe verned. Kitartott a legvégéig, összehozta a debütöt.

Még aznap elmentetek megünnepelni, ami alatt szerelmet vallott neked. Nem különösebben tudtál hinni a szavaiban. Örömében bőven többet ivott mint a kelete, nem tudtad elhinni, hogy ezeket a szavakat, nem csak az alkohol mondatja vele. Azonban mikor másnap is ugyanúgy elmondta neked, mennyire szeret téged, és szeretné ha a barátnője lennél kezdtél hinni a szavaiban.

Gondolataidból a Skyp monoton csipogása rántott ki. Gondolkodás nélkül nyomtál rá a fogadásra. A kamera túlsó végén Hwi fáradt ábrázata jelent meg előtted. Hajába túrva pizsamájában ült a képernyő előtt, még a háttérbe Hyunsoo terpeszkedik, de látszik, nem tervez zavarni titeket. Fején fejhallgató, a fal felé fordulva.

-Szia T/N-mosolygott halványan a kamerába a fiú. Kifejezetten fáradtnak tűnt, amitől csak még jobban aggódtál érte. Szemei alatt nagy karikák voltak, bőre sápadt. Megterhelő nap lehet mögette.

-Minden rendben?-aggodalmaskodtál annyira, hogy még köszöni is elfelejtettél.

-Őszintét megmondva nem. A Ceo közölte, hogy szeretné ha írnék egy új számot, de azok amiket benyújtottam neki nem tetszettek és hatalmas fejmosást kaptam, hogy miért nem tudok olyanokat összehozni amiket a trainerkedésem alatt írtam. Kicsit kétségbe estem. Tényleg ennyivel rosszabbak lettek az alkotásaim?-nézett a kamerába aggódva. Látszott rajta, hogy ez a kritika nagyon kiakasztotta. Mindent el tudott fogadni. Ha kritizálták a tánctudását, tudta, hogy nem  jó benne, ha a rapjét, tudta, hogy még bőven van hova fejlődnie, de a zeneszerzés mindig fájdalmas pont volt neki. Az szent és sérthetetlen.