Kpop birthday imagine

Treasure Yoshi

Sziasztok. Itt is lennék egy új imagine résszel. Kis édes romantikus könnyed, remélem tetszeni fog nektek Jó szórakozást hozzá.

~Yoshi szemszöge~

A suli előtt állok a barátaimmal a szokásos helyünkön. Minden reggel itt állunk, minden reggel ugyan annak az oszlopnak támaszkodva bámulom az utcát, várva, hogy megjelenjen. A napom fénypontja, amikor reggel megpillantom, mert tudom, hogy onnantól kezdve az órákon egész nap titokban leshetem őt. Ez az egy dolog, ami felvillanyoz a iskola unalmas, szürke napjaiban.

T/N megjelent a sarkon, amitől az arcomra egy nem leplezhető mosoly ült ki. Úgy vigyorogtam mint a kisgyerek, amikor Mikuláskor meglátja az ajándék csomagját. Nem tehetek róla, egyszerűen mindig ez van ha meglátom. T/N a mindenem, amit majdnem mindenki tud. Kivéve ő. A haverjaim nevetve lökdösnek, piszkálnak, hogy nem kéne ennyire egyértelművé tennem, hogy mennyire oda és vissza vagyok ettől a lánytól. Ezzel nem is tudok vitatkozni. Amióta betette ide a lábát, másfél évvel ezelőtt én szerelmes vagyok belé. A mosolya, a nevetése, a stílusa, minden megfogott benne. Az egyetlen probléma, csak az, hogy soha nem mozogtunk egy körben így mindig is féltem megszólítani. Túlságosan féltem attól, hogy mennyire különbözünk egymástól és, hogy nem fog neki tetszeni a személyiségem, hogy inkább nem is próbálkoztam. Úgy voltam vele, hogy az jobb, ha a fejemben meghagyom a képet, mint hogy a valóságban elrontsak mindent.

T/N sietve elment mellettünk, tudomást se véve rólunk, holott többen is az osztálytársai voltunk. A szívemnek az ilyen pillanatok mindig fájtak, de emlékeztetnem kellett magamat, hogy ő csak pontosan annyira nem törődik velem, mint amennyire én se. Ezt pedig ilyen módon nem vághatom a képébe. Ketten rontjuk el pontosan ugyan annyira.

Kintről halkan meghallottuk a csengőt, ami jelezte, hogy már igen csak itt lenne az ideje bemenni. Hangosan nevetve mentünkbe, ahogy Haruto nagyban ecsetelte, hogy mi történt vele tegnap este egy szórakozó helyen egy csajjal. A terembe a tanár előtt értünk még be. A helyem átlósan T/N mögött volt, amit imádtam, mert így feltűnés nélkül tudtam bámulni, ez pedig a suliban az egyik kedvenc elfoglaltságom volt.

Ebédszünetben kint az udvaron ültünk négyen. Haruto még mindig a tegnap esti sztorin rágódott, hogy a csaj, hogy ejthette ennyire pofára. Asahi rajzolt éppen, amit lelkesen mutogatott körbe, Mashiho pedig a telefonját nyomkodta, nem is figyelve ránk. Furcsa volt ez tőle, de meg se említettem, mert felváltva figyeltem a kettő másikra, ami kellően lefárasztott, nem volt energiám még valami mással foglalkozni.

-Ez az! -kiáltott fel boldogan Mashiho, amire mindannyian felé fordultunk és kíváncsian néztük, hogy vajon minek örülhet ennyire. 

-Tudjátok van Rei a barátnőm, nem rég jöttünk össze körülbelül egy hónapja-magyarázta mire mind hevesen bólogattunk. Mióta összejöttek semmi másról nem tud beszélni csak arról a lányról. Unásig hallgattuk már a történeteket róla. -Na neki a szüleinek van egy háza Uchinadán, és sikerült leszervezni, hogy a tavaszi szünetet ott töltsük-mondta lelkesen. Egy pillanatra mindegyikünk értetlenül állt, mert nem tudtuk elhinni, hogy egy ekkora lehetőség hullik az ölünkbe.

-Te most komolyan elintéztél nekünk oda egy nyaralást? Mármint tényleg mi is mehetünk?-értetlenkedett Haruto, de valójában mind hármunk gondolatait fogalmazta meg.

-Igen, a haverjaim vagytok persze, hogy elintéztem. Az egyedüli hátrány, hogy Rei néhány barátnője is jön-húzta el a száját, mintha ez akkora baj lenne.

-Hagyjál már, még csajok is lesznek ennél jobb nem is lehetne-nevetett fel a legfiatalabb és lepacsizott Mashihoval kifejezve neki mennyire örül a tervnek. Rögtön rá is pörögtek a dolgokra annyira, hogy tervezgetni kezdték, hogy mit csinálnak azalatt az egy hét alatt. Én is próbáltam belefolyni a beszélgetésbe, de jobban lekötötte a figyelmemet T/N, aki mellettünk sétált el, hogy bemehessen a következő órájára. Mindig itt sétál el, ezért ülünk mindig ide.