Mindenki

3

Changbin

Egyre jóbban felkeltette az érdeklődésem az ismeretlen fiú. Valami furcsa oknál fogva vonzódok hozzá. Egy nap se telt el, de már szerelembe estem. Egyszerűen csodálatos az a fiú. Nem könnyen kapható és kiáll magáért. Nem lehet csak úgy a közelébe férkőzni. De én nem is a közelébe akarok beleférkőzni, hanem a szívébe. És meg is fogom kaparintani. Egy nap belém fog szeretni. Mosolyogva öltöztem fel és boldogan mentem le a konyhába.
- Mi ez a nagy öröm? – kérdezte anya, aki éppen a reggelit csinálta.
- Csak boldog vagyok – mondtam mosolyogva.
- És ennek a boldogságodnak köze van a tegnapi boldogságodnak? – kérdezte és lerakta elém a müzlit.
- Lehet – mondtam és elkezdtem enni.
- De ha lesz barátod mutasd be – mondta nevetve.
- Ezt attól még egy kicsit messze vagyunk – nevettem én is. – De ha lesz akkor mindenképp – mosolyogtam el.
- Jól van– simogatta meg a fejem, madj visszament a pult mögé és folytatta a főzést.

Reggeli után felszaladtam a táskámért majd hátamra vettem, elköszöntem anyától, kiléptem az ajtón és elindultam. Mivel nem vittem ebédet ezért beugrottam az egyik kisboltba. Vettem szendvicseket, és már mentem volna ki, de ekkor megpillantottam egy szál rózsát. Rögtön a fiú ugrott be szóval visszamentem a pulthoz.
- Ahhoz a rózsához tudsz adni egy kis üveget amibe beletudom tenni hogy ne hervadjon el? – kérdeztem mire az eladó lány kedvesen bólintott.
- Nem szeretnénk tapintatlan lenni, de muszáj megkérdezem – nézett rám kissé felének a pultos  lány – A párodnak viszed? – kérdezte.
Hirtelen ért a kedves, de a lehető legnyugodtabban válaszoltam rá.
- Még nem a párom – vakartam meg a tartok– Mondjuk így hogy alakulóban van – mondtam mosolyogva.
- Akkor viszont sok siket, biztos tetszeni fog neki – mondta, majd kifizettem a virágot is és célba vettem az iskolát.

Szerencsére most odataláltam segítség nélkül is.
Az osztályba beérve a lányok rögtön letámadtak amint meglátta a kezembe a kis virágot.
- Uhhhh, valaki nagyon szerencsés – mondta Yeri.
- Biztos egy szép fiú, ha rózsát adsz neki – folytatta Soojin.
- Ahhhh, miért vagy meleg? – kérdezte Daeun legfőképpen magától.
- Kinek viszed?
- Ismerjük?
- Helyes?
- Már együtt vagytok? – jöttek sorba ilyen és ehhez hasonló kérdések.
- Elég lesz, nézzétek meg mennyire zavarba hoztátok – hallottam egy hangot. Megfordultam és az egyik évfolyam társam ált ott. Név szerint Lee Minho. Róla azt kell tudni hogy tipikus menő diák. A jegyeiről nem sokat tudok, de nem is akarok. Nem nézem le, vagy vetem meg, éppen annyira jövök ki vele jól, mint a többi évfolyam társammal.
- De Minhooooo – kezdte Yeri – Ez az első alkalom hogy virágot hoz, és akkor biztos hogy egy nagyon különleges fiú – mondta ragyogó szemekkel.
- Szóval fiú – mondta maga elé Minho. Ohh, lehet nem tudta hogy meleg vagyok. Remélem nem lesz belőle semmi baj.
- Amúgy te mit csinálsz itt? – kérdezte az egyik lány.
- Az ofőm mondat hogy kell valami papírt idehoznom – mutatta fel a kezében lévő dossziét. – Odatudnád adni neki? – nyomta a kérdező lány kezébe.
Ő csak bólintott majd, folytatta a beszélgetést.
- Ha kell bármiben segítség szólj – mondta majd intett és elhagyta a termünket.

Eléggé meglepődtem a kijelentésén, de örültem is neki. Lehet nem kéne vakon bízni Minhoban, de mégis megteszem. Persze nem leszünk hirtelen öribarik, de ha úgy érzem beszélni fogok vele. Leültem a helyemre és vártam, hogy el kezdődjön az óra. Mikor már tíz perce nem jött a tanár, egyik osztálytársam elment megkérdezni hogy most mivan. Végül kiderült hogy a tanár beteg lett és nincs helyettesítés, szóval lyukas óránk van. Én is pár barátom akikkel ebédelni szoktam elmentünk az udvarra. A hátsó udvarra mentünk ami sokkal nagyobb volt mint az elől lévő, de nem volt annyira szép. Leültünk a fűbe pontosan foci/kosárpályával szembe. Teljesen belemerültünk a témába és nagyot nevettem, és felemeltem a fejem. És ekkor megláttam Azt a fiút. Még levegőt is elfelejtettem venni, mikor megláttam. Fehér póló, és fekete rövidnadrágot viselt. Semmi különös nem volt rajta, de engem mégis levett a lábamról (még szerencse hogy ülök).