Mindenki

4

Jisung

Reggel ismét boldogan keltem, szóval félve léptem be az iskola kapuin. Első óránk tesi, de én még feljöttem mert itt volt a tesi cuccom, és a táskámat is leraktam.

Kiléptem az ajtón, hogy elinduljak az öltöző felé. De a sors nem azt akarta úgyis ismét találkoztunk.
- Na, megismételjük, a tegnapi vagy már beismered, hogy meleg vagy - nézett rám a tegnapi fiú, akinek még mindig nem tudom a nevét.
- Nem vagyok meleg - mondtam és próbáltam kikerülni, de kinyújtotta a kezét.
- Nem végeztem - mondta és megragadva a kezem elrángatott a wc-ig.
- Neked komolyan a wc a törzshelyed? - kérdeztem mert már másodjára vagyok vele az illemhelyiségbe.
- Itt senki nem zavar minket - mondta és közelebb jött.
- Mond gyorsan, mert tesim lesz - mondtam neki nyugodt hangon. Meg kell őriznem a nyugalmam, és akkor nem leszek könnyű préda.
- Huuu, de siet valaki - jött még közelebb, de én nem tudtam hátrébb menni, ugyanis nekiütköztem a mosdókagylónak.
- Azt mondtam, hogy meleg vagy - kezdte, mire bólogatottam - Te viszont azt mondod, hogy nem vagy meleg- mondta mire ismét bólintottam - Mi lenne ha azt mondanám hogy bebizonyítom azt hogy meleg vagy?
- Nem tudod - mondtam. Egyre jobban feszengtem. Nem tetszett ez az egész helyzet. Minél előbb el akartam menni innen.
- Dehogynem - nézett rám kacéram. - Adj két hetet és bebizonyítom!
- De én nem vagyok meleg! - mondtam egy kicsit hangosabban a kelleténél.
- Csak elő kell hozni - mondta.
- És hogy akarod előhozni? - kérdeztem, de nem válaszolt.
- Majd meglátod - mosolyodott el kacéram. És ekkor nyílt a wc ajtó. Örömömre Hyunjin jött be. Hyunjin az évfolyam társam. Egy kicsit zárkózott és nem nagyon beszél. Év eleji osztálykiránduláson, volt egy kis közös storynk, de semmit nem változtatott a kapcsolatunkon, ha lehet egyáltalán így hívni. Talán egyszer beszéltem vele, de az sem volt olyan hű, de nagy beszélgetés.
- Segíts - mondtam és bebújtam a háta mögé. Magasabb volt, szóval teljesen eltudtam bújni.
- Ketyeg az óra Jisung - mondta, amin nagyon meglepődtem. Honnan tudja a nevem? És milyen óra ketyeg? Na jó ez egyre illesztőbb.
Előjöttem Hyunjin mögül és megölegetem.
-Nagyon köszönöm Hyunjin, életmentő vagy - mondtam majd elengedtem és én is kiléptem az ajtón. Rohantam az öltözőbe, nehogy elkéssek. Gyorsan odaértem és átöltöztem, majd be is értem a terembe.

A tanár azt mondta, hogy használjuk, ki a jó időt és menjünk ki. Így is lett, szóval kimentünk és ott voltunk. Volt, aki, focizott, volt, aki kosarazott, de én a röplabdát választottam. Nagyon belelendültem és jól is szórakoztam. Az egyik csapata társam ütötte a labdát, de fejbe találta Felixet. Szegényke hátra dőlt, nagyon megijedtem, de szerencsére csak a lendület miatt esett el. Az orrából viszont folyt a vére. Nem is kicsit. Odajött a tanár majd mondta, hogy kísérjem el. Így történt, hogy Felixszel elindultunk az orvosi felé.

- Nagyon megütötted magad? - kérdeztem, aggódva.
- Nem - válaszolta - Csak nem szokott vérezni az orrom és egy kicsit félek - monda.
- Minden rendben lesz, nyugi - mondtam és nyugtatás képen rá mosolyogtam. És ekkor eszébe jutott egy sztori - Én kisgyerekként magamra döntöttem egy vasajtót és nem csak az orrom vérzett, hanem kitört egy fogam is és így a szám is - mondtam nevetve és reméltem, hogy valamennyire feldobom a kedvét.
- Ez egy kicsit morbid - mondta, mire ismét felnevetettem.
- Bocsi - mondtam.

Felix aztán nem szólt semmit, amin egy kicsit megijedtem. Aggódva fordultam felé
- Valami baj van? Fáj a fejed? - kérdeztem, mire feleszemet a bambulásból.
- Csak feltűnt, hogy nem tudok rólad semmit - mondta kissé szégyenlősen.
- Ebbe van valami, de én sem tudok rólad sok mindent - mondtam, miután végig gondoltam. Tényleg nem ismerem Felixet annyira, pedig már több mint egy éve osztálytársak vagyunk - De majd változtatunk rajta csak el ne vérezz - mondtam komoly arccal. Olvastam olyat, hogy valaki az orrán keresztül vérzett el. Nagyon durva volt. Nem szeretném, ha Felix előttem vérezne el.
- El tudod vérezni az orromon keresztül?! - ijedt meg. Lehet ezt nem most kellet volna mondanom.
- Ahhha, de már itt is vagyunk - mutattam az ajtó felé. - Bemenjek veled? - kérdeztem.
- Nem kell, már így is sokat segítettél - mondta mosolyogva, mire bólintottam.
- Jó, akkor itt várlak - mondtam, Felix pedig belépett a nővérhez.