Mindenki

7

Changbin

Nagyon boldog voltam, hogy megtudtam Felix nevét. Egész hátralevő nap csak ő járt a fejemben. Anya megint szóvá tette, hogy milyen boldog vagyok, mire csak megvontam a vállam. Reggel nem mentem be a kisboltba, szóval rózsát se vettem szerelmemnek, de remélem nem bánja. Egyre jobban ismerem a környéket, aminek nagyon örülök, mert így nem kell mindenhova GPS-szel mennem.

Minden reggel mikor bejövök a padon ott fekszik egy fiú, és ez ma se volt másképp, de most volt mellette egy másik, aki a fejt simogatta. Aranyosak, gondoltam majd felmentem a termembe
-Ma nincs rózsa? - kérdezte nevetve Yeri. Nevetve megráztam a fejem, majd leültem a padomra. Elővettem a telefonom és elkezdtem játszani azzal a gagyi játékkal, amit, ha elkezdesz nem lehet egyhamar letenni.
Kiderült, hogy a padtársam beteg lett, szóval egy hétig egyedül fogok ülni.

Bejött a tanár, mire nagy nehezen letettem a játékot és minden figyelmem a tanárra szenteltem. Na ezt még én se hitem el. A tanár elkezdett beszélni én pedig igyekeztem a lehető legtöbbet lejegyzetelni. Mire vége lett az órának a negyedik oldalt kezdtem el. Ezt hittem lerohand a karom.
-Changbin, jössz le focizni? - kérdezte az egyik haverom. Bólogattam, majd feláltam és elindultunk az udvarra. Természetesen a lányok is jöttek, bár Felixnek jobban örültem volna, de mindegy.
Kivételesen nem kapus voltam, aminek örültem, mert ma nincs tesink és jó érzés lesz futkározni egy kicsit.

Kiderült, hogy a végzősök ellen játszunk, szóval megint Chan ellen leszek. Mivel rövid szünet volt, ezért inkább csak kapura rúgtunk, de így is jól szórakoztam. Chan egyszer kivette a rúgásom, de kétszer bement.
Hirtelen azt éreztem, hogy valaki néz. Hátra fordultam, és két személlyel találtam szembe magam. Az egyik lefagyott mikor meglátta, hogy észrevettem, a másik pedig csak a fejét rázta. Kérdően néztem rájuk, mire a (gondolom idősebb), mutatott valamerre. Követem az ujja irányár. Chan volt a vége. Ismét kérdően nézem rájuk mire hevesen elkezdett mutogatni. Tisztára, mint egy Activity játszana.
-Ide hívjam? - tátogtam, mire ő hevesen bólogatott, viszont a kisebb ugyanilyen hevesen rázta a fejét.

- Chan - mentem oda hozzá. - Valakik keresnek - mutattam a fa irányába, ahol még mindig ott álltak.
- Ohh, köszi - mondta, majd elindult. Kíváncsian néztem, hogy mi történet. A nagyobb fiú rátette a kezét a kisebb fiú vállára, mire ő pánikba esett. Az idősebb otthagyta a fiatalabbat, majd egy „köszönöm" - öt tátogva visszament az épületbe. Na ez nagyon fura volt. Megráztam a fejem, hogy visszatérjek a való világba.

Még egy ideig rugdostuk a labdát, majd megszólalt a csengő és elindultunk felfelé.
Az órák halál unalmasan teltek, azt hittem meghalok.

Egy örökké valóságnak tűnt ez a nap, de szerencsére végre eljött az ebédidő. Mivel ma Felix is az ebédlőbe eszik, ezért én is odamentem. Beléptem és miután kikértem az adagom, odaültem a többiekhez.
Nagyon jól el szórakoztunk.

Ebéd után amilyen gyorsan csak lehetett megakartam talán Felixet. Elég hamar meg is lett. Az egyik fal mögött volt.
- Szia Feli... - nem bírtam végig mondani ugyanis a számra tette a kezét, és behúzót magával a fal mögé.
- Mit csinálsz? - kérdeztem suttogva.
- Követem Hyunjint és Seungmint - válaszolta tök természetesen.
- És miért? - kérdeztem értetlenül. - Csak nem bejön az egyik? - kérdeztem gombóccal a torkomban.
- Dehogy - mondta, - Hyunjin egy antiszociális aki soha nem beszél senkivel. Ennek ellenére nagyon kedves. Reggel vele jöttem és igaz nem beszéltünk, de nem volt bunkó egyáltalán - mondtam Felix mosolyogva. - Gyere - intett és elindult. Követtem őt egészen egy parkig. Ott elbujtunk az egyik nagy bokor mögé.
- Szóval igen, és úgy tűnik, hogy Seungminnal beszél, és nagyon jól kijönnek. Őszinte shipelem őket - mosolyodott el.
- Akkor nem baj, hogy mind a ketten fiúk - mondtam, mire Felix megrázta a fejét.
- Dehogy, én is homokos vagyok, de szerintem erre már rájöhettél - mondta.
- Sejtettem - mondtam.
- És ez baj? - kérdezte. Kicsi félénk volt a hangjába. Megfogtam a kezét és úgy néztem a szemébe.
- Egyáltalán nem zavara. Sőt, örülök - mosolyogtam el.