Mindenki

15

Changbin

Miután elbúcsúztam Felixtől, egyenesen a terembe mentem. Beléptem az ajtón és megláttam.... Minhot? Mit keres itt?
- Changbiiiiiiin!! - integetett nekem vidáman Yeri, aki éppen Minhoval beszélgetett.
- Sziasztok - köszöntem, mire Yeri egyből megfogta a karom és boldogan mosolygott rám.
- Képzeld találtam még egy cuki meleg fiút - mutatott az előttem állóra - Éssss, képzeld barátja is van - lelkendezett.
Őszintén hallottam pár dolgot Minhorol, többek közt az is, hogy meleg, de nem nagyon hittem el.
- És ezt miért mondod el? - néztem rá értetlenül.
- Mert ha nem húzok bele, akkor nem te leszel az elsőszámú meleg az életemben - mondta, mire meglepődve néztem rá.
- Szerintem a szöszivel elég jól mennek a dolgok - szólt közbe Minho. Felé fordultam, mire kacsintott egyet.
- Honnan tudsz Felixről? - kérdeztem, mire megvonta a vállát.
- Ha figyelsz, elég sok mindent észreveszel - mondta, majd köszönt és elhagyta a termet.
- Tehát Felix - nézett rám Yeri, mire zavartan bólintottam. - Ésss, melyik fázisnál tartotok? - kérdezte, mire kissé el is pirultam.
- Az ismerkedő fázisban - mondam.
- De csak volt valami - nézett rám, mindent tudóan.
- Ne nézz így - takartam el az arcom.
- Eszméletlenül aranyos vagy - nevetett - Majd még beszenünk - paskolta meg a vállam, és odament a barátnőihez.
Ohh, Jézus! Mi lesz velem?

Az órák halál lassan teltek. Szerencsére már csak kettő volt hátra, szóval kissé megnyugodtam.
Kiléptem a folyosóra és elindultam a büfé felé, hogy vegyek magamnak valamit. Éppen fordultam be a sarkon, mikor is majdnem nekimentem valakinek.
- Igen, Felix megvan - mondta a fiú a telefonba, majd rám nézett. Szeme elkerekedett. Kérdően néztem rá, hisz nem értettem mi van. - Jézusom - mondta, majd gyors kikerült. - A barátod nagyon ijesztő - mondta a telefonba. Barát? Kíváncsi vagyok Felix mit szól.

Miután megvettem az italt és egy müzlit, visszamentem az osztályba.
Szépen elfogyasztottam, közben pedig kissé körülnéztem neten.

Ebédnél a fiúkkal ettem. Körülnéztem és megpillantottam Felixet, de nem vett észre mert valamit nagyon magyarázott a telefonos gyereknek.

Az udvaron álltam és vártam, hogy Felix végezzen. A biztonság kedvéért egy üzenetet is küldtem neki, hogy várom, de még nem látta.
Hirtelen kinyitódott a bejárat ajtaja, és megpillantottam az én kis szőke hercegem. De nem volt egyedül. Az a fiú volt az oldalán, akivel szünetben találkoztam.
- Sziaaa - köszönt Felix, mire elmosolyodtam.
- Sziasztok - köszöntem, mire a fiú zavartan nézte a cipője orrát.
- Binnie, szeretném bemutatni neked Jisungot - mutatott a mellette álló fiúra.
- Seo Changbin - nyújtotta a kezem.
- Han Jisung - motyogta zavartan, majd kezet rázott velem.

Nem tartott sokáig ez az idilli pillanat, hisz Jisung valamit mondott Felixnek, majd elhagyta a társaságunk.
- Furcsa - mondtam, mire megrázta a fejét.
- Csak zavarban volt.
- Miért? - kérdeztem vissza.
- Szerinte ijesztő vagy - nevetett.
-Ohh - lepődtem meg.
-Szerintem viszont egyáltalán nem - mosolyodott el, majd megfogta a kezem. Mosolyogva néztem rá, majd összekulcsoltam ujjainkat. - Hova megyünk? - kérdezte.
- Az meglepetés - mondtam, mire meg forgatta a szemét. - Na gyere - mondtam, majd kiléptünk a kapun.

Amint tisztes távolságra voltunk az iskolától megálltam, ezzel Felixet is megállítottam. Kérdően nézett rám, mire elmosolyodtam és közelebb léptem hozzá. Rájött, hogy mit szeretnék szóval, egy kicsit ő is közelebb lépett.
Mosolyogva szüntettem meg a köztünk lévő távolságot, majd az ajkaira hajoltam. Egyik kezem felvezettem a tarkójára, és ott kezdtem el cirógatni haját. Elváltunk, de csak hogy levegőt vegyünk, aztán ismét egymásnak estünk.
- Changbin - tolt el magától Felix, miután véglegesen elváltunk. Arca vörös volt, és a cipője orrát bámulta. Megfogtam az állat és felemeltem, hogy rám tudjon nézni.
- Aranyos vagy - nyomtam egy puszit a szájára.
- Nem vagyok aranyos - mondta durcásan, mire nevetve megfogtam a kezét.
- Induljunk - mondtam, majd újra elindultunk úticélunkhoz.