Mindenki

18

Hyunjin

Seungmin kinyitotta az ajtót majd belépett.
- Tiszta - sóhajtott fel, majd engem is beengedett.
Beléptem a házba, majd követtem Seungmint az emeletre.
- Szép szoba - jegyeztem meg, mire elmosolyodott.
- Köszi - mondta.

Miközben Seungmin pakolt, én leültem az ágyra és őt néztem.
- Elfordulsz amíg át öltözőm? - kérdezte.
- Muszáj? - néztem rá, mire határozottan bólintott.
Megfordultam, majd vártam. Vártam, és vártam és vártam, mindaddig amíg úgy éreztem, hogy Seungmin már biztos nem néz hátra ellenőrizni.

Kissé oldalra fordítottam a fejem, majd megláttam ahogy éppen a nadrágját cseréli át.
Úgy gondoltam, hogy csak egy pillanatra nézek oda, de kerek feneke megbabonázott.

Nem akartam, de egy idő után kénytelen voltam visszafordulni, ha nem akarok lebukni.
- Kész - mondta Seungmin, mire ismét megfordultam.
- Gyere - mondtam neki, mire szó nélkül közelebb jött.
Egy határozott mozdulattal az ölembe húztam, majd egyből ajkait vettem célba.

Nem tudok betelni vele. Egyszerűen imádom!
Kezem a derekára tettem, majd szép lassan le vándorolt a csípöjére, után
Pedig a fenekébe markoltam.
Seungmin nyögött egyte, mire még közelebb húztam magamhoz.

- Hy-Hyunjin - bújt Seungmin pirulva a mellkasomba.
- Máskor előttem öltözz át - súgtam a fülébe.
- Soha többet nem öltözők át veled egy legtérbe - pufogott.
- Oh, dehogynem - húztam még közelebb, majd adtam neki egy puszit.
- Induljunk, mert el fogunk késni - mondta Seungmin és nagy bánatomra kikászálódott az ölemből.

Elindultunk a suli felé. Nem beszéltünk sokat, viszont egész úton fogtuk egymás kezét.
Belépve a kapun éreztem, hogy Seungmin megszorítja a kezem, mire bólintok egyet.
Nem engedtük el egymás kezét, így kézen fogva mentünk a termünkig. Páran megbámultak minket, de nem nagyon érdekeket.

A teremben már elengedtük kezeinket és leültünk a helyünkre.
- Haza akarok menni - hajtottam le fejem a padra.
- De hisz csak most kezdődik a nap - nevetett Seungmin, majd ujjaival hajamba túrt.
- Pont ez a baj - mormogtam, majd becsuktam a szemem, de csak egy pillanatra, hisz máris megérkezett a tanárnő.

- Seungmin - suttogtam, miközben a tanárnő valamit felirat a táblára.
Seungmin felém fordult, mire egy gyors csókot adtam a szájára.
Full vörös lett a feje, amin csak mosolyogni tudtam.
- T-Te teljesen bolond vagy? - nézett rám szúrós szemekkel.
- Persze hogy bolond vagyok - fogtam meg a kezét - Elveszed az eszem - sutogtam.

Seungmin zavarodottan fordult a tábla felé, mire még nagyobbra nőtt a mosoly az arcomon.
- Aranyos vagy - suttogtam, majd én is a tanárra néztem. De persze kezünk még mindig egymásba volt gabalyodva...

- Azt hittem soha nem lesz vége - nyújtóztam egyet.
- Ennyire ne örülj, van még öt - lombozta le a kedvem Seungmin.
- Ünneprontó - nyújtottam ki a nyelvem.
- Csak őszinte - vonta meg a vállát. - Éhes vagy?
- Ahha - mondtam, mire rám kapta a tekintetét.
- Jézusom - tette szája elé a kezét. - T-Tényleg jól hallottam? - könnyezett be.
- Nee, Seungmin - fogtam meg a kezét - Ne sírj.
- Köszönöm - ölelt magához - El nem hiszed mennyire boldog vagyok - szorított még jobban.
- Jó, de akkor adj is valamit - mondtam, mire Seungmin rögtön nyúlt a táskájába és elővett egy szendvicset.
- Ezt mikor raktad be? - kérdeztem.
- Mikor a cipőd húztad - monda - Na egyél.
- Igenis - mondtam, majd kibontottam az alufóliából és beleharaptam. - Finom - mosolyogtam el.
- Minden nap csinálok neked hármat is, csak egyél - nézett rám Seungmin.
- Azért annyit ne - nevettem, majd még egyet haraptam a csodában.

- Ne nézz! - fordultam el.
- De olyan aranyos vagy - mosolygott.
- Szerintem nem én vagyok az aranyos - mondtam - Te ezerszer aranyosabb vagy nálam.
- Ennek örülök - húzta elégedett vigyorra a száját