Mindenki

17

Chan

Annyira vártam a mai napot, hogy azt nem tudtam szavakba önteni. Őszintén nem tudom miért vagyok ennyire fel pörögve.... Jó, azért van egy sejtésem....

Reggel még anyáék előtt sikerült elkészülnöm, aminek nagyon örültem, hisz nem volt kedvem ismét veszekedni velük.
Szép nyugodtan reggeliztem, közben körülnéztem az interneten. Semmi különös nem volt, csak páran posztoltak, ezt-azt.

Amint megvoltam felmentés a fürdőbe és beraktam egy fülbevalót. Nem sokszor szoktam hordani, de most kíváncsi vagyok mit fog szólni Jeongin....

Kissé pirultan túrtam bele a hajamba, majd összeszedtem magam és megindultam a suliba.
A buszmegállóban egyedül ácsorogtam, így elővettem a telefonom. Semmi nem volt, szóval már tettem volna vissza, de ekkor egy üzenetem érkezett.

jeong_in_yang

Öltözz melegen, este hideg szokott lenni

Elmosolyodtam az üzenetet olvasva. Annyira aranyos...

bang_chan

Oké

Írtam, majd zsebre raktam a készüléket és felszálltam a buszra.

A suliba beérve egyből az osztályba mentem. Amint beértem leültem a helyemre és fejem ráhajtottam a padra.
- Mi a baj Chan? Yang nem szeret viszont? - szólal meg egy hang.
- Egy, ne hívd Yangnak, sőt semminek. Kettő, nem is kell.... - dőltem vissza a padomra.
- Jajj Chan, tudom én, hogy milyen a szerelem - lökte meg a vállam Jungkook.
- Honnan tudnád? Te is csak a távolból figyeled Taehyungot - böktem rá.
- A-Az más - pirult el.
- Dehogy más - ráztam meg a fejem, majd feláltam, hisz megjött a tanár.

Az ebédet szintén Jungkook társaságában töltöttem.
- Menj oda hozzá - mondtam neki, miközben végig Taehyungot nézte.
- Dehogy megyek - rázta meg a fejét.
- Akkor idehívom - mondtam, mire megjobban rázni kezdte a fejét, de nem foglalkozva vele feltettem a kezem - Hey, Taehyung! - kiáltottam kicsit hangosabban, mire az említett személy rám nézett.
Meglóbáltam a kezem, mire elindult félek.
- Ezt nem kellet volna - sziszegte Kooki.
- Egy köszönöm is megteszi - kacsintottam rá.

-Sziasztok - köszönt Taehyung mikor leült hozzanak.
- Szia - köszöntem.
- Szia - motyogta Jungkook.
- Köszi, hogy ide ülhettem. Jimin most nincs itt, szóval egyedül lennék - mondta.
- Bármikor ide ülhetsz - mondtam mosolyogva - Na de most itt is hagylak titeket - mondtam, mire Kook, izzó szemekkel nézett rám - Sziasztok - intettem, majd otthagytam őket.

Visszamentem az osztályba a cuccomért, majd elindultam hazafelé.

Otthon megcsinált az összes házi, sőt még tanultam is, de még mindig nem volt hat óra.

Unalmamba már semmit nem tudtam csinálni, szóval az órát szuggeráltam, hátha gyorsabban telik az idő. De sajnos nem így lett.

Unottan fordultam át hasamról a hátamra és becsuktam a szemem. Mit is jelent nekem Jeongin? Egy barát? Egy öcsi? Vagy annál több...? Ááá, annyi érzés kavarog most bennem, hogy az hihetetlen. Nem tudom eldönteni hogy mit is szeretnék pontosan.