Mindenki

21

Chan

- Mióta vezetsz? - kérdezte Jeongin, aki úgy tűnik, nagyon élvezi az kocsikázás.
- Talán másfél éve - mondtam - De már rég nem vezettem, szóval még bele kell lendülnöm.
- Szerintem jól csinálod - vonta meg a vállát.
- Köszi - mosolyogtam rá, majd visszanéztem az útra.

Elérkeztünk a suli utcájánál, de valahogy egyáltalán nem volt kedvem bemenni. Jó érzés volt Jeongin közelében lenni. Így hát nem kanyarodtam be.
- Nem kellet volna lefordulni? - kérdezte.
- Mit szólnál, ha kihagynánk az első órát? - néztem rá.
- És mit mondod miért nem voltam? - vonta fel az egyik szemöldökét.
- Mond, hogy a barátod elvitt egy körre - mondtam, mire Jeongin teljesen vörös lett.
- N-Ne mond ilyen félreérthető dolgokat - birizgálta meg táskáját.
- Esküszöm nem akartam - neveztem fel - Amúgy nem vagy kicsi még az ilyenekhez?
- Nem - mondta rögtön, mire el vigyorodtam. - De nem úgy - ütötte meg gyengéden a vállam.
- Csak kérdezem - mondtam védekezően. - Amúgy meg írok neked orvosi igazolást.
- Persze, el is hiszik - forgatta meg szemét.
- Ohh, mondtam én hogy sok dolgot nem tudsz még rólam - nevettem - A második személyem Dr. Lee Donghan.
- És működött már? - kérdezte.
- Persze - vágtam rá - Ha tudnád Jungkooknak mennyit írtam már - idéztem elő az emlékeket. - Volt, hogy csak egy-egy órát, vagy napot, de olyan is volt hogy egy hétig otthon maradt bárányhimlő miatt.
- Jézusom - nevettem Jeongin.
- Akkor benne vagy? - kérdeztem.
- Már úgysem érnénk be, szóval miért ne.
- Akkor irány turmixozni - mondtam, mire elmosolyodott.

Nemsokára befordultam a cukrászda utcájában, majd leparkoltam egy üres helyre.
Belépve köszöntünk, majd odaléptünk a turmixolhoz és nézelődni kezdtünk.
- Mit szeretnél - kérdezte Jeongintól.
- Valami édeset - mondta, mire elmosolyodtam. Nekem már van egy édesem....
- És te? - kérdezte.
- Nem tudom, ami jön - vontam vállát, majd megláttam egy citromos, narancsosat. - Például az - mutattam rá.
- Ohh, jól néz ki - néztem.
- Majd megkóstolod - mondtam, mire bólintott.

Végük Jeongin egy karamellásat kért, szóval fizetés után távoztunk.
Kissé hűvös volt, szóval a pad helyett, most az autóba mentünk.
- Ahha, de jó meleg van - mondta Jeongin, mire elnevettem magam. Neki is leesett, hogy mit mondott, szóval megrázta a fejét majd bele kóstolt az italába.
- De joo - mosolyodott el, majd felém tartotta. Már mozdultam volna, de eszembe jutott vakami. A tegnap....
- Nem kóstolhatnám meg a szádról? - kérdeztem, mire Jeongin elvörösödött.
- M-Mondtam, hogy felejtsd el.
- Én pedig, hogy nem fogom - fogtam meg a kezét, majd arrébb toltam, így elég közel férkőztem hozzá.
Jeongin kissé gyorsabban vette a levegőt, de egész nyugodt maradt. Kezem még mindig az ő kézen volt, majd megszólaltam.
- Nem zavarná a szerelmed, ha megpuszillak? - kérdeztem.
- N-Nem a szerelmem, csak... - mondta, de idő közben megadtam az a puszit, mégpedig a szájára.
Csak pár tizedmásodperc volt, mégis boldoggá tett. Mindkettőnket.

Mielőtt elhúzódtam volna Jeongin közelebb jött, mire azt hittem készül valamire, de megfogta a turmixom és kivette a kezemből, majd bele szívott egyet.
Mosolyogva néztem végig ahogy kissé eltorzult arca a savanyú íztől. A szívem hevesen dobogott, de nem akartam leállítani. Jó volt ez így.

- Nem kell félned attól, hogy az aki tetszik mérges lesz, mert...mert nem tudja hogy tetszik nekem - mondta Jeongin.
- Akkor biztos nagyon hülye lehet - mondtam.
- Igen az - mosolyodott el Jeongin - De én így szeretem - suttogta, mégis meg hallottam
Bevallom, egy kicsit összeszorult a szívem. Lehet nem kéne belebonyolódnom, elvégre Jeonginnak tetszik valaki, én pedig így viselkedek vele. De ezzel van egy bökkenő. Nekem tetszik Jeongin....

- Ne, kérlek ne légy szomorú - fogta meg a kezem.
- Csak nem értem miért szeretsz valami olyat, aki észre se vesz.
- Észrevesz, sőt nagyon is. Csak furcsa jeleket tesz, amiből nem igazán tudok olvasni - birizgálta ujjaim. - De ne beszéljünk erről - rázta meg a fejét - Inkább kóstold meg - nyomta kezembe a turmixát.
- Egész jó - mondtam elismerten, mire vigyorogva bólogatott.