Mindenki

6

Hyunjin

Másnap meglepő módon eléggé boldogan keltem. Lementem a konyhába, hogy igyak egy kis vizet. Egy cetlit láttam az asztalon. Anya írta hogy a hűtőbe van az ebédem. Még én is meglepődtem azon, hogy kivettem és beletettem a táskámba. Talán titokban reméltem, hogy megint megoszthatom Seungminnel. Ez a fiú teljesen felkavarta az életem, pedig csak két napja „beszélünk".
Gyorsan elintéztem a reggeli dolgokat, majd mentem az ajtóhoz. Elindultam a szokott irányba a szokót módon. Nyugodt volt minden. A házakban még semmi mozgás nem volt érzékelhető, a madarak se csicseregtek, még a szél sem fújt. Minden nyugodt volt és csendes....
- Héy, Hyunjin! - hallottam meg egy kilátást. Mivel csak én vagyok itt, gondolom nekem szólt. Megfordultam és az egyik évfolyam társam, Felixet pillantottam meg, aki éppen felém fut.
- Kösz, hogy megvártál - mosolyodott rám. - Remélem nem zavarok. Mert nem akarlak zavarni és ha akarod elmegyek. Bár valószínűleg nem zavarok mert akkor nem vártál volna meg. De ha mégis zavarok, akkor se fogsz elküldeni, mert nem nagyon beszélsz. Upps, túl sokat beszélek. Befogtam - mondta, majd tényleg elhallgatott. Őszintén nem zavart Felix társasága. Jó, volt, hogy nem egyedül megyek, még akkor is, ha egyikünk se szólalt meg. Felix egy pattogós, fiú, aki elég ritkán szokót leállni, (vagyis amennyire én tudom), szóval eléggé meglepődtem azon, hogy csendben volt.

- Köszönöm, hogy veled jöhettek - mondta vidáman. - Majd még találkozunk - intett, majd elindult a terme felé. Gondolkodtam, hogy leüljek-e a padra a szokásos helyemre, de végül úgy döntöttem.... Meg a faszt! Miért ne ülnék le oda, ahova mindig ülök? Most is pontosan ezt tettem. Ledobtam a táskám a vállamról, és leültem. Fejem a padra hajtottam és lehunytam a szemem. Jó, érzés volt ahogy a kis napsugarak megérintik a bőröm. Igaz még ősz van, de olykor-olykor felbukkan egy-egy napsugár. Ma is ez történt, aminek örültem, de mégsem. Mindegy.

Hallottam, hogy valaki helyet foglal a padon. Azt reméltem, hogy Seungmin lesz az, ezért gyorsan felkaptam a fejem. De csak egy lány volt.
- Ugye nem baj, ha leülök egy kicsit? - kérdezte, mire megráztam a fejem, majd rögtön vissza is hajtottam. Most már nem tudom elrejteni magam elől az érzéseim. Minél több időt akarok Seungminnel tölteni. Még úgy is, hogy csak ő beszél. Egész nap tudnám hallgatni a hangját. Jézusom, Hyunjin, mi lett veled? Mégis miért beszélek ilyenekről? Nem, nem, nem, nem ki kell verni a fejemből Seungmint, nem szabad, hogy benne legyen. Nem, nem, nem.

És ekkor puha ujjakat éreztem meg a hajamba. Kinyitottam a szemem és Seungmin, nagy sötét barna szemeivel találtam szembe magam. Na, pont jókor jött ide, mikor el akarom felejteni.
- Szia Hyunjin - mosolygott kedvesen, és még mindig a hajammal babrált. Lecsuktam a szemeim és úgy élveztem tovább a fej simít. Seungmin elakarta venni a kezét, de hirtelen megfogtam. Mind a ketten ugyanannyira meglepődtünk. Seungmin kérdően nézett rám én pedig fúl vörös fejjel engedtem el a kezét és dőltem vissza a padra. Mikor azt hittem ennek tényleg vége, újra öt darab ujjat éreztem meg.
- Én is nagyon szeretem, ha piszkálják a hajam - mondta nevetve. Halványan én is elmosolyodtam, de szerencsére Seungmin nem látta.
- Na ideje felkelni, mert nemsokára kezdődnek az órák - engedte el végleg a hajam.

Feláltam a padtól, majd Seungminnel együtt elindultunk felfelé az osztályba.
Egy picivel előrébb ment, mint én, így megtudtam nézni, hogy is néz ki ma. Esküszöm nem akartam stírölni a fékente, de egy kis ideig ott maradt a szemem. Mikor éreztem, hogy vörösödik a fejem, elkaptam onnan a tekintetem és másfelé néztem.
- Eléggé piros vagy - állapította meg Seungmin. - Nincs meleged abba a pulcsiba? - kérdezte, mire hevesen rázni kezdem a fejem.

Beértünk az osztályba. A többiek eléggé meglepődtek, hogy együtt jöttünk be, de nem nagyom foglalkoztak velünk.
- Sziasztok - jött oda hozzánk az egyik lány osztálytársunk - Biztos tudjátok, hogy Mrs. Park elmegy a suliból, és arra gondoltam, hogy csinálhatnánk neki egy kis emlékkönyvet, amibe mindenki, rajzol, vagy ír valamit - mondta vidáman - Itt vannak a lapok, ezekre bármit csináljátok - nyomott a kezünkbe egy-egy lapot. - péntekig kérem vissza, köszi, hogy meghallgatások, nem úgy, mint egyesek - nézett egy osztálytársunkra.
- Én aztán semmit nem csinálok annak a banyának - szólt, mire a lány odament hozzá és jól nyakon vágta.
- Minden reggel anyukád bejön, anyukám boltjában, szóval, ha nem viselkedsz jól, elfoglak mondani neki! - kiabált a lány.