Mindenki

20

Jisung

Reggel gyorsan elkészültem, hogy minél előbb láthassam Minhot. Remélem, azért már megbékélt a szüleivel. Nem szeretném, ha miattam lennének rosszba.

Lesiettem a lépcsőn, majd felhúztam a cipőm.
- Szia Kincsem - hallottam meg anyám hangját, mire összerezzentem.
- Ohh, szia anya - mosolyogtam rá.
- Rád vár a motoros fiú? - kérdezte, mire ijedten néztem rá.
- Ömm...-vakartam meg a fejem - Lehet...
- Na nyomás, el ne késetek - intett az ajtó felé, mire küldtem neki egy puszit, majd kinyitottam az ajtót és kiléptem rajta.

- Szia Baba - lépett hozzám Minho, de elléptem tőle. - Mi az? - kérdezte.
- Anya meglátott téged, és valószínűleg most is néz minket - mondtam.
- Akkor köszönök neki - indult volna meg, de megfogtam a kezét.
- Annyira nem fontos. Menjünk, majd a sulinál lekaplak - mondtam, de igazából fel sem fogtam, hogy mit mondtam.
- Ohho, szóval lekapsz? - húzta fel az egyik szemöldökét.
- Cs-Csak induljunk - szálltam fel a motorra.

Minho is így tett, majd az ablak felé nézett, és intett egyet, mire megcsaptam a vállát. Minho elmosolyodott, majd benyomta a motort, én pedig szorosan átkaroltam derekát.

Az utunk zökkenőmentesen telt, szóval bő tíz perc alatt odaértünk. Először Minho szállt le, majd utána én is.
- Tehát - karolta át derekam, és úgy nézett mélyen a szemembe.
- Hiányoztál - néztem rá, mire elmosolyodott.
- Te is hiányoztál Jisung - jött közelebb, de a végső löketet én adtam.
Kezem nyaka köré fontam, és úgy húztam közelebb, magamhoz.

Arra jöttem rá, hogy kezdem megkedvelni Minhot. Nagyon! Egyre többször gondolok rá, és szeretném, ha velem lenne. Szeretném, ha hozzám érne. Szeretném, hogy... Hogy szeressen.
- Szeretsz? - néztem a szemébe, miután elváltunk.
- Mindennél jobban - suttogta ajkaimra, mire elmosolyodtam. - És te?
- Azt hiszem én is szeretlek - pirultam el.
- Azt hiszed, vagy tudod? - húzta fel egyik szemöldökét.
- Nem tudom - forgattam meg a szemem, mire Minho belemarkolt derekamba.
- Ma is nálam alszol, és akkor forgasd a szemed, mielőtt fennakadna a gyönyörtő - suttogta, mire megijedtem, de mégis elmosolyodtam.
- Okee - egyeztem bele, majd jó szorosan megölegetem. - Tudom - mondtam, majd egy puszit nyomtam az arcára, és bementem az épületbe.

Vigyorogva mentem fel a terembe, majd leültem a helyemre. Teljesen Minhon járt az eszem. Egyszerűen nem tudok másra gondolni mint a délutánra. Elővettem a telefonom, és gondolkodtam, hogy ráírók, de valaki megakadályozott.
- El nem hiszed mi történet - pattant le mellém Felix, mire letettem a készüléket, és rá néztem - Lefeküdtem Changbinnel - mondta
- Úristen - kaptam szám elé a kezem. - Mesélj!
- Mindent elmondok, de maradjon köztünk - mondta, mire bólintottam.

Mosolyogva haladtam Felixet, aki ragyogó szemekkel mesélt. Vajon én is így nézek ki, ha Minhorol beszélek? Bár én nem nagyon beszélek Minhorol senkinek. Mindegy....

Az alapján amit Felix mondott, Changbin nagyon jó embernek tűnik. Biztos csak a külseje ijesztő, de belülről nem. Egyszer megakarom ismerni.

Izgatottan vártam a délutánt, de kissé féltem is. Nem szeretnék a szüleivel találkozni. Nagyon nem. Főleg az anyjával. Annyira ijesztő nő. Nem is értem Minho hogy lehet ilyen csodálatos, és szerethető, és aranyos, és...és tökéletes. Ahhh, annyira nem ismerek magamra. Ez nem is én vagyok. Ez egy rózsaszín felhőben elő Jisung, aki teljesen elvan varázsolva. Valahogy egyensúlyba kell hoznom a szívem, és az agyam, mert nem akarok semmi hülyeséget tenni.

Ebédnél Felixszel ettem, de nem nagyon beszélgettünk. Teljesen máshol jártam, és ezt szóvá is tette, de megnyugtattam hogy semmi baj nincs.

Miután befejeztem, elköszöntem Felixtől, majd elindultam a hátsó udvarhoz. Időközben láttam ahogy Seungmin és Hyunjin kezén fogva(!!!!) mennek. Annyira aranyosak. Ahh, olyan jó hogy most minden barátom megtalálta a párját. Bár Jeongin, még eléggé össze van zavarodva, de én hiszek bennük!