Mindenki

1

Chan

Ismét hétfő, és ezzel elkezdődik egy következő hét. Minden ugyanolyan lesz: felkelek, reggelizek, fogat mosok, felöltözők, elindulok a suliba, órákon veszek részt, ebédelek, jobb esetben haza jövök, tanulok, játszok egy kicsit, vacsorázok, telefonozok és lefekszem. Ebből áll egy átlagos napom. Ja, azt kifelejtettem, hogy naponta tízszer megkérdezik, hogy döntöttem-e már abba hova megyek tovább tanulni. Mindig csak a tanulás. Annyira rég halottam már anyától azt a kérdést, hogy „hogy vagy kicsim", „milyen napod volt", „bánt valami" és ehhez hasonlók. De most a téma csak a továbbtanulás. Már elegem van. Miért nem haddjak hogy kiélveztem az utolsó évemet?

Fáradtan keltem ki az ágyból. Este megint sokáig fentvoltam. Valahogy nem tudok elaludni, és ez kezd zavaró lenni. A konyhában senkit nem találtam szóval nyugodtan ehettem. Mostanában jobban szeretek egyedül lenni. Vagyis a család nélkül, a barátok ugyanezt élik át szóval ők át tudják érezni ezt az egészet.

Gyors kivettem a hűtőből egy fagyasztott szendvicset és beraktam a mikróba. Mostanában egyre furább gondolatok járnak a fejemben. Nem csak a tovább tanulással kapcsolatban, hanem mással is. Néha azt érzem, hogy nem vagyok teljesen biztos magamban. Lehet, hogy más vagyok. De nem úgy ahogy mindenki mondja, hogy „más vagy, örülj hogy egyedi vagy", hanem máshogy. Néha azt érzem, hogy nem érdekelnek a lányok, és félek ettől. Az a baj, hogy senkivel nem tudok erről beszélni. Igaz a suliba sok meleg srácról tudok, de egyrészt nem vagyok benne biztos, hogy ez így van ahogy érzek és lehet csak rossz napom van. Másrészt pedig nem alíthatok csak úgy oda akárkihez, hogy „Szia, úgy tudom meleg vagy. Elmondanád, hogy hogy jöttél rá?" ez így annyira fura.

Egy csipogó hang szakította meg a gondolataim, ami nem volt más mint a mikro. Kivettem a szendvicsem, majd öntöttem egy kis tejet és elkezdtem enni. A gondolatok csak úgy cikáztak a fejemben oda-vissza. Lehet mégis kéne beszélnem valakivel.

Miután megettem az egészet elmentem a fürdőbe és megmostam a fogam. Ezután ismét a szobámba mentem és felöltöztem. Egy fekete farmert és egy színesebb pulcsit választottam, aztán újra a fürdőbe mentem. Megfésültem a hajamat és kivettem a fülbevalóim. Még tavaly nyáron lyukasztottam ki fogadásból, de eléggé megtetszett szóval nem hagytam hogy beforrjon. De most nincs kedvem hordani meg amúgy is kezd pirosodni a fülem, szóval jobb ha egy kicsit szellőztetem. Ezek után felkaptam a táskám és mentem is cipőt húzni. Egy egyszerű fekete cipő volt, semmi különös. Végül, felvettem egy széldzsekit és kiléptem az ajtón. Megindultam a buszmegálló felé, ami egyáltalán nem volt messze tőlünk. A megállóban volt egy személy, de nem nagyon foglalkoztam vele. Nem kellet sokat várni, hamar megjött a busz. Felszáltam és a másik személy is aki ott volt a megállóban. Így jobban megnézve ismerősnek tűnik. Biztos a suliból.

Ma szerencsére csak hat órám lesz, ami így, végzősként kész csoda. Az előző földtörténeti órán írtunk egy dolgozatot, szóval kíváncsi vagyok, hogy mi lesz. Eléggé sokat tanultam rá. És ismét a tanulás. Most már tényleg ki kéne valahogy zárni a fejéből, legalább pár órára, csak az a baj, hogy mindenhol ezt hallom. Otthon és a suliban is, máshova pedig nem nagyon járok. Megvan. Suli után elmegyek a közeli kávézóba, bár nem vagyok nagy kávés, azért jól fog esni. Szuper, meg is van a délutáni programom.

Időközben meg is érkeztünk, szóval gyors leszálltam és elindultam a kapuig. Nem láttam azt a személyt szóval, lehet csak összekevertem valakivel. Na mindegy. Beléptem a nagy kapun, ami egy kis udvarra nyílt és onnan már csak egy köpés az iskola kapuja. Az udvar nem volt nagy, de annál szebb. Hátul is van egy udvar és az sokkal nagyobb, de nem ennyire rendezett. Itt mindenek megvan a maga helye. Az egyik sarokban volt egy kis kert a másikban pedig egy kisebb veteményes, ami paradicsomból, eperből, és ehhez hasonlókból ált. Az egész udvaron van két pad hozzá asztalok. Ezek a pados asztalok az udvar két oldalán helyezkedtek el. Ez egyik üres volt, a másikon viszont ült valaki. Feje az asztalra volt hajtva. Fekete kapucni volt a fején, és kilógott néhány szőke tincs. Mintha észrevette volna, hogy valaki figyeli felkapta a fejét és rám nézett. Hirtelen nem tudtam, hogy mit kéne csinálnom ezért csak intettem neki. Nem intett vissza csak újra leborult a padra. Ezzel nem tudtam mit kezdeni szóval megindultam a bejárat felé.