Mindenki

14

Hyunjin

A tegnapi randi után valami fergeteges estém volt. Többször is lejátszódott a fejemben minden érintés és mondat. Egyszerűen tökéletes volt a tegnap.

Ami pedig a randi után következett még furább volt.

Jisung bevett egy csoportba, amiben ő és Felix (meg ugye én) van benne. Az mondták, hogy a barátaim, aminek örültem, de egy kicsit meg is ijedten. Főleg attól, hogy azt mondák ma meséljek nekik Seungminről. Kissé parázok, de talán várom is....

Mint mindig most is gyorsan elkészültem. Anya még otthon volt és szólt, hogy este kicsit később jön haza. Bólintottam, majd elköszöntem és elindultam a suliba. Kellemesen telt az út. Csend volt, senki nem zavart és végig Seungminre gondoltam.

Beléptem a nagy kapun, majd egyből a pad felé fordultam, de most kivételesen nem volt üres. Először csak két kobakot pillantottam meg, egy szőkét és a barnát, majd tettem pár lépést közelebb és szép lassan kirajzolódtak.
- Hyunjin - integetett Felix.
Elkezdtem feléjük menni, majd mikor odaértem leültem a padra.
- Sziasztok - köszöntem halnak.
- Sziaaa - mosolygott rám Jisung.
- Ne mosolyogj már igy, mert elijeszted - lökte meg Felix, mire Jisung vissza lökött, így a szöszi kishíján leesett a pádról. Kénytelen voltam elmosolyodni. Bolondok.

- Szoooval - nézett rám Felix. - Mesélj!
- És mégis mit? - jöttem zavarba.
- Mindent - mondta Jisung. - A legelejétől - tette hozzá.
- Igen, igen - bólogatott Felix - Utána pedig te jössz - lökte meg Jisungot a könyökével.
- De előtte te - utánozza le Felix mozdulatát.
- Okeee - mondta Jisung, majd mind a ketten rám néztél.
- Hát - vakartam meg a tarkóm - Három nappal ezelőtt véletlenül egymásba botlottuk az ajtóban. Fura volt mert igaz hogy már egy éve osztálytársak voltunk, de egyáltalán nem ismertük egymást. Bár igazából én nagyon senkit sem de mindegy - jöttem zavarba, majd folytattam - Aztán a következő napon Seungmin közeledni kezdett felé, de nem nagy dolgokkal, inkább kicsikkel. Együtt ebédeltünk az osztályban, megfogta a kezem és ilyesmit - mondtam, mire Felix és Jisung össze nézett - Nagyon kitartó volt, hisz ekkor még egyáltalán nem szóltam hozzá. Nem szerettem beszélni szóval egész nap csendben voltam, de ő nem tántorodott meg - pirultam el - Aztán következő nap elmentünk suli után a közölni parkba és ott...
- Ölelkeztetek - szakított félbe Felix.
- Honnan...?
- Láttalak titeket, a bokor mögül - vallotta be - Szívrohamot kaptam mikor ráléptem egy faágra, ami reccsent - nevetett.
- Hát én is szívrohamot kaptam - néztem rá.
- Huu, akkor szerintem én is láttalak titeket - bólogatott Jisung is.
- És gondolom egyikőtök, se egyedül volt - mondtam, mire mind a ketten elnéztek más irányba. - Mindegy - nevettem - Itt már beszéltem vele és olyan jó érzés volt, hogy meg hallgat. Volt, hogy csak egy-egy szót váltottunk, de volt hogy perceket beszéltünk - mosolyogtam el - Mindig mondja hogy egyem meg az összes ebédem, mert nem szoktam, valahogy nincs étvágyam. De ő figyel rám és van hogy meg is etet - mondtam halkan, de a két fiú meg hallotta és felvisítottak - Tegnap pedig elmentünk randizni.
- Huuuuu - huhogott Jisung, mire elmosolyodtam.
- Először egy cukrászdába, mentünk, aztán pedig egy gyönyörű szökőkúthoz. Ott eltöltöttünk egy kis időt is. Ráhajtotta a vállamra a fejét és úgy nézett ki magából. Olyan jó illata van - mondtam - Aztán vettem neki teát majd kívánunk a kútnál és hazakisért.
- És mit kívántál? - kérdezte Felix.
- Szerintem egyértelmű - jöttem zavarba, mire a két fiú bólintott. - A házunk előtt álltunk, kicsit izgultam, majd Seungmin megszólalt, hogy ha nem fájna a torka, akkor megcsókolna, szóval így csak egy puszit kaptam. Kissé csalódott voltam, de talán még is nyugodtam valamennyire. Őszintén félek, hisz még soha nem csókolóztam - néztem rájuk, de egyikük sem bólintott egyetértően. - Jajj, ne mondjátok, hogy ti igen - fontam keresztbe a karom.
- Csak pár napja - védekezett Felix.
- Igen, igen - mondta Jisung.
- Cöhhh - fogadtam meg a szemem. - Szóval igen, és ennyi a mi kis történetünk dióhéjban - mosolyodtam el.
- Ez borzasztóan aranyos - ujjongót Jisung.
- Nagyooon - mosolygott Felix is - Köszi, hogy elmondtad - nézett hálásan.
Fülem mögé tűrtem a hajam zavarodva. Erről ismét Seungmin jut eszembe. Szeretem, ha ezt csinálja.