Mindenki

13

Chan

Én ezt nem bírom tovább! Egyszerűen nem. Muszáj valakivel beszélnem arról, amit érzek, mert ez így nem mehet tovább. Valakivel beszélnem kell az érzéseimről, mert már nem bírom magamba tartani.

Talán Felix erre a legalkalmasabb személy, de nem tudok van-e kedve és ideje hozzá. Esetleg még Changbin jöhetne szóba. Vagy.... Nem, ő biztos nem érintett ilyen téren.
Elindultam az iskolába, kivételesen gyalog. Kikell szellőztetnem a fejem, mielőtt beérek.

Kissé késésben voltam, szóval az utolsó sarkot már szinte futva tettem meg. Épp csengő szóra tettem be a lábam a terembe, szóval a helyemen kitudtam fújni magam.

A szünetben lementem az udvarra, hátha találkozok Changbinnal, de nem jártam sikerrel. Felixet sem találtam, ami felettébb érdekes volt, mert sokszor látom az udvaron. Chh, biztos együtt vannak....

Visszamentem a terembe, ahol a biosz tanár helyett az osztály főnök jött be.
- Nem akarom sokáig rabolni a biológia óra perceit, csak egy közlendőm van - kezdte. - Kang tanárnő megkért, hogy invitáljak át pár diákot a termükbe, mert nem tudnak felrakni valami képet - sóhajtott - Szóval kérek két önként jelentkezőt, aki átmegy és segít nekik - mondta. Valahogy senki nem akart jelentkezni szóval a tanárnő sóhajtott még egyet - Jól van akkor én választok, Chan és Jungkook - mondta ki a nevünket, mire a többiek egy megkönnyebbült sóhajt engedték el.

Így hát következő szünetben Jungkookkal elindultunk a kilencedikesekhez.
- A kis sütis barátodhoz megyünk? - kérdezte, mire megtorpantam. El is felejtettem, hogy Jeongin kilencedikes. - Na mi az? - lökött meg, mire megráztam a fejem.
- Nem tudom, hogy hozzá megyünk-e - vontam meg a vállam. Remélem igen....

- Jajj, annyira örülök, hogy itt vagytok - lelkendezett Kang tanárnő. - Jesszus fiúk, mekkorát nőtettek, bezzeg tizedikben meg olyan kis kicsik voltatok - vigyorgott. Kang tanárnő kilenc, tizedikben biológiát tanított, de szerencsére lekellet adni minket. Jó fej, meg kedves, csak túl van pörögve. - Tehát van az a fránya kép és azt kéne felrakni. Szereztem szöget és kalapácsot is - mutatta izgatottan.

Jungkookkal egymásra néztünk, majd egyszerre indultunk el a fal irányába. Sehol nem láttam Jeongin szóval lehet a másik évfolyamba jár.

Szerencsére nem volt nehéz feladat, csak bekellet verni a szöget és ennyi. Miután Kang tanárnő ezerszer is megköszönte végre elhagytuk a termet. Éppen leptem ki, mikor is valaki nekem ütközött.
- Bocsánat - nézett fel Jeongin és amint meglátott az arca rögtön megváltozott.
- Semmi baj - mosolyogtam rá.
- Jéjj, a sütis gyerek - ujjongott Kook. - A nevem Jeon Jungkook. És a tiéd? - nyújtotta a kezét.
- Y-Yang Jeongin - rázott vele kezét. Szegényke kissé megvolt szeppenve.
- Jeongin - szóltam, neki mire rám nézett. - Suli után tudnának beszélni? - kérdeztem.
Meglepődötség futott végig az arcán.
- P-Persze - mondta végül.
- Jó, akkor a padnál találkozunk - mondtam, mire bólintott.

- Oppá Chan, mire készülsz? - nézett rám vigyorogva Jungkook.
- Semmi közöd hozzá - mondtam.
- Szóval bejön neked.
- Dehogy is! - mondtam ki, mire a szívem megrezdült....
- Nyugi macsó, nem mondom el senkinek - veregette meg a vállam.
- De én nem is... Mindegy - legyintettem, majd én is beléptem a terembe.

Elképesztően lassan telt a nap. Két órán is majd bealudtam, de végre vége! Gyorsan megebédeltem, majd amint lehetett leültem a padra és vártam Jeongint. Kissé félek, hogy mit fog reagálni arra, hogy megosztom vele az életem nagy gondjait, de valakivel muszáj beszélnem. Igaz pár napja ismerem, de eléggé megbízok benne. Van valami különös aurája, ami... Ami bevonz....
Nem tudom mi van most pontosan velem és pont ezért szeretnék beszélni vele....