Mindenki

16

Jisung

Háttal voltam Minhonak, így csak azt éreztem, hogy besüpped mellettem az ágy. A pulzusom felgyorsult és a levegőt is szaporábban vettem.

Hirtelen egy mellkas ért a hátamhoz, két kar pedig átölelte a hasam.
- Nem fordulsz felém? - suttogta a fülembe.
- Szeretnéd? - kérdeztem vissza, pedig tök egyértelmű volt.
- Nagyon - mondta, mire eleget tettem a kérésének és megfordultam.
- Annyira szép vagy - vezette fel egyik kezét az arcomra, és simogatni kezdte. Szemem becsuktam, hogy még jobbam élvezzem, de kezem véletlen hozzáért a hasához, ami egy „kicsit" fedetlen volt.
- Hol a pólód? - kérdezte.
- Én így szoktam aludni - mondta.
- De most én is itt vagyok - emlékeztettem rá.
- Tudom - kacsintott, mire meg forgattam a szemem.
- Szeretlek - suttogta Minho, majd megcsókolt. Kezével még mindig az arcom cirógatta, én kezem pedig a derekára tévedt.

Lassan elkezdtem simogatni, mire Minho sóhajtott egyet.
- Ha így folytatod nem lesz jó vége - mondta, de vigyorogva folytattam tovább. Késztetést éreztem rá, hogy hasához érjek és ezt meg is tettem. Lassan simítottam végig kezem a hasfalán, mire Minho elvált tőlem.
- Jisung én tényleg figyelmezte...-nem engedtem, hogy befejezze a mondatát, hisz most én tapasztottam ajkaimat ajkaira.

Úgy tűnik Minhonak igaza volt mivel felém kerekedett. Elakartam válni tőle, de ő nem engedte, hanem még jobban hozzám nyomódott.
- Minho - toltam el magamtól.
- Én szóltam Jisung - mondta, majd nyakamhoz hajolt és puszilgatni kezdte. Kissé megremegtem, de Minho oldalamra simított. - Nyugi - suttogta fülembe, majd visszahajolt a nyakamhoz.

Szaporábban kezdtem venni a levegőt, és a pulzusom is megnőtt.
Minho az egyik kezét bedugta a pólóm alá, így csupasz derekamra simított, majd kissé feljebb húzta az anyagot, egészen a mellkasomig. Utána a nadrágomra nézett, majd a szélénél fogva elkezdte lehúzni.
- Mi-Minho - dadogtam, mire felnézett rám.
- Verted már ki magadnak? - kérdezte, mire köpni-nyelni nem tudtam. - Csak őszintén - vigyorgott.
- I-Igen - mondtam halkan.

Minho nem tétovázott, lekapta rólam a nadrágot, (ami amúgy az övé volt) majd boxeren keresztül a tagomra simított.
El sem tudom mondani, hogy mennyire zavarban voltam. Az arcom lángolt, a szívem pedig kiakart ugrani a helyéről.

- Mi... - mondtam volna ki a nevét, de számra hajolt és megcsókolt.
- Bízz bennem, és olyat mutatok, amitől a fellegekben fogsz járni - suttogta a fülembe. - Tehát, bízol bennem? - hajol el a fülemtől, hogy szemembe nézzek.
Elgondolkodtam. Minho egyszer se bántott. Soha nem tett semmit, ami fájt volna. Türelmes hozzám, és nem siet.
- Igen - mondtam ki határozottan, mire Minho elmosolyodott. - D-De vigyázz rám - tettem hozzá.
- Jobban, mint a szemem fényére - puszilta meg vörös fejem.

Mielőtt visszatért volna az alsómhoz, ő is vetkőzni kezdett. Csak a boxer maradt rajta, mire nyeltem egy nagyot. Rohadt jól néz ki...

Valami megindult bennem. Még soha nem éreztem ilyet, ez valami új volt.
Minho belső combomra simított, mire sóhajtottam egyet. Miért sóhajtok? Miért esik ez jól? Miért élvezem???

- Baj van? - kérdezte Minho. Nem tudtam mit válaszolni. Nem tudom, hogy baj van-e. - Jisung - simította meg arcom, mire összerezzentem.
- É-Én, nem tudom h-hogy mit érzek - estem pánikba.
- Shh Jisung, nyugi - puszilt Minho a számra. Vállába kapaszkodtam és közelebb húztam magamhoz.
- Valami olyan érzés van bennem, amit még soha, de soha nem éreztem - kezdtem, de még mindig nem engedtem el - Lehet....lehet tényleg.....tényleg meleg vagyok - suttogtam az utolsó három szót.