Mindenki

24

Hyunjin

-Ugye jöttök este? – kérdezett rá Felix már vagy ezredjére.
-Igen, még mindig – bólogatott Seungmin, mire Felix, vigyorogva elköszöntem töltünk és elindulta a terme felé.

Mivel itt az év vége, ezért a suli rendez egy bált, amire mindenki hivatalos. Nem meglepő módon tavaly nem voltam, így ez lesz az első, és bevallom egy kicsit izgulok.
Már sokkal jobban megtudok maradni emberek társaságában és már sokkal többet beszélek másokkal is.

Beleértve anyát, akinek elmondtam, hogy meleg vagyok, és hogy szeretem Seungmint. Őszintén nem lepődött meg, de szerencsére nem volt gond. Azt mondta, hogy neki mindegy kit szeretek, a lényeg, hogy boldog legyek.

-Örülök, hogy nyitottabb lettél – karolt át Seungmin.
-Te is lehetnél nyitottabb – céloztam óvatosan, és le is esett neki a dolog.
-H-Hyunjin – vörösödött el.
-Már több mint fél éve együtt vagyunk. Kíváncsi vagyok milyen lehet – suttogtam.
-Ha gondolod kipróbálhatjuk – mondta, és mindenféle nézett csak rám nem.
-Csak ha te is akarod.
-Lehet róla szó – emelte rám a tekintetét, majd ajkaimra hajolva megcsókolt.
Derekánál fogva közelebb húztam, ezzel is mélyítettem a csókunkat.
-Így csak még szomorúbb leszek – hallottam meg egy hangot, mire egyből elváltam Seungmintől. Sana volt az, akinek most narancsszínben pompázik a haja. És nagyon jól is áll neki.
-Mi van Tzuyuval? – kérdezte Seungmin, mire meglepődve néztem.
-Új barátnője van – fogadta meg a szemét.
-Nem úgy volt, hogy.... Ismerkedtek? – nézett rám Seungmin.
-Pontosan, volt!
-A bálon úgyis felcsíped – kacsintott Seungmin.
-Az biztos. Olyan leszek, mint egy ribanc – kacsintott, majd bemenet a terembe.
-Nem is tudtam, hogy Sana leszbikus.
-Tavaly óta. Egymás támaszai vagyunk – mesélte Seungmin.
-Miben kellet neked támasz? – kérdezte.
-Eldönteni, hogy kedvellek-e.
-Ez mikor volt? – kérdeztem.
-Tavaly – mondta, mire elkerekedett a szemem.
-Te tavaly óta kedvelsz? – nézem rá.
-Csak gondolkodtam. Azt se tudtam még hogy akkor most kikhez is vonzódok. De nem vitt előrébb, hogy Jisungot ölelgeted.
-Ő ölelgetett engem, és belelöktek a vízbe – akadtam ki.
-Én is ezt mondanám – bólogatott Seungmin.
-Gondolj, amit akarsz – fontam keresztbe a karom.
-Most megsértődtél? – lökött oldalba, mire elfordítottam a fejem. – Naa – lökött meg ismét, de nem reagáltam.
-Hyung – mondta, mire egyből oda néztem. Végigfutott a hideg a hátamon. Rohadtul tetszett ez a szó a szájából.
-Szeretlek – ölelt magához Seungmin, mire meg simogattam a fejét.
-Én is szeretlek – pusziltam a buksijára, majd megszólalt a csengő.

Mivel az utolsó tanítási napok vannak, érzet szinte az összes órán filmeztünk. De mindegyik valami dokumentumfilm volt, amihez semmi kedvem nem volt. Ahogy senkinek se, szóval ezeket általában végig duruzsoltuk.

Most szabad foglalkozás volt, de mivel nem foglalkozhattam szabadon Seungminnel, ezért csukott szemmel a padon feküdtem. Időközben Seungmin keze rákerül a combomra, amitől egy mosoly szökött az arcomra.
-Nagyon unod? – kérdezte Seungmin, mire csukott szemmel hümmögtem. – Még tíz perc, kitartás – simította meg combom.
-Szerinted megéri elmennem? – kérdeztem egy kis idő után.
-Nem kötelezlek semmire, de ha te nem mész és de – mondta.
-Ez pont úgy hangzott mintha köteleznél – mondtam, mire Seungmin bele markolt a combom a, mire kipattant a szemem.
-Ugye tudod, hogy ezzel csak jobban felcsigázol? – kérdeztem, mire Seungmin közelebb hajolt.
-Borzasztóan szeretném már érezni – suttogta, mire végigfutott valami hátamon. Seungmin is szeretné? Komolyan? Csak legyen vége az órának.

-Írj a csoportba, hogy nem megyünk ebédelni – mondtam Szerelmemnek, majd feláltam.
-Miért, hova megyünk? – nézett rám értetlenül.
-Hozzám.