Mindenki

11

Changbin

Nem is gondoltam volna, hogy Felix így érez. A szülei tényleg nem törődnek vele, és ő mégis olyan erős. De megtört, szóval nekem ott kell lennem, hogy segítsek neki. Hogy támasza legyek!

Ezért döntöttem úgy, hogy reggel fél órával hamarabb felkelek és elmegyek elé, hogy együtt menjünk a suliba.
Anyáék még aludtak, szóval a lehető leghalkabban készülődtem. Annyira siettem, hogy reggelizni is elfejtettem. Na mindegy...

Miután a cipőmet is felhúztam bazártam magam mögött az ajtót és elindultam Felixhez. Szerencsére semmi gáz nem volt és egész könnyen odataláltam.

Amint megérkeztem a házhoz vettem egy nagy levegőt, majd megnyomtam a csengőt és vártam... Vártam.... Vártam.... De semmi, szóval még egyszer megnyomtam, de megint semmi. Harmadjára kissé hosszában nyomtam, és ekkor elfordult a zár.
Felix kócos feje bukkant fel, amin kénytelen voltam mosolyogni.
- Jó reggelt - köszöntem mosolyogva.
- Mit csinálsz itt ilyen korám? - kérdezte, majd elment az ajtóból, így én betudtam menni.
- Gondoltam eléd jövök és együtt mehetnénk suliba - mondtam és levettem a cipőm.
- Miért nem szóltál, hogy jössz? - kérdezte, mire megvontam a vállam.
- Meglepetés - mosolyogtam majd elé léptem és megöltem. - Hiányoztál - fúrtam fejem a nyakán.
Felix is átölelt, de semmit nem szólt. Ekkor kordul egyet a gyomor.
- Sorry, elfejtettem reggelizni - nevettem, mire az ő arcán is egy édes mosoly jelent meg.
- Felöltözők, aztán készítek reggelit - mondta és megindult a lépcső felé.
- Felőlem ruha nélkül is lejöhetsz - mondtam neki, mire mérgesen nézett rám. - Aranyos vagy - küldtem neki egy puszit. Megfogadta a szemét, majd felment az emeletre én pedig leültél az asztalhoz.

Elővettem a telefonom és körülnéztem az interneten, de semmi érdekeset nem találtam úgyhogy ki is kapcsoltam.
Szerencsére nem kellet sokat várni Felixre.
Egyszerű ruhába volt, mégis nagyon jól nézett ki.
- Mit nézel ennyire? - vonta fel a szemöldökét.
- Jól nézel ki - válaszoltam, mire kissé elpirult.
- Kösz - mondta, majd belépett a konyhába.

Nem sokkal később két müzlis tállal tért vissza. Egyiket elem rakta, másikat pedig magánál hagyta.
- Valamivel meg kell hálálnom ezt a sok jó kaját - mondtam, és számba tettem egy adagot.
- Inkább nekem kéne azt, hogy törődsz velem - mondta de nem nézett a szemembe.
- Azért törökök veled mert szeretlek, szóval nem kell meghálálnod - nyúltam át az asztalon és megfogtam a kezét. - Azt akarom, hogy bolond légy és mindig mosolyogj - mosolyogtam rá.
- Igyekszek - nézett végre a szemembe.

Bólintotta és ismét enni kezdtem.
Reggeli után én is kaptam egy fogkefét, szóval együtt megmostuk a fogunkat. Majd ismét felvettem a cipőm, és mikor megboltunk Felix már nyitotta volna ki az ajtót, de meg akadályoztam.
Kérdően nézett rám, mire megszólaltam.
- Megcsókolhatlak? - kérdeztem mélyen a szemébe nézve. Felix ajkai a meglepettségtől kissé ketté nyílt és így még jobban kívántam dús párnáit. Közelebb hajoltam hozzá, mire össze rezzent. Mivel nem akartam megijeszteni szóval csak egy lágy puszit adtam a szájára.
- Mehetünk - mosolyogtam el, mire Felix bólintott majd kinyitotta az ajtót és kiléptünk rajta.

Mivel Felix gyalog szokott iskolába járni, elindultunk a szamár már megszokott úton. Az út eleje csendben telt, aztán megfogtam a kezét, és mintha egy kicsit felszabadult volna.
El kezdett mesélni.
- Képzeld este néztem egy tök izgi filmet. Arról szólt, hogy volt egy lány akinek megölték a szüleit és elkezd nyomozni utána hogy ki volt az. És közben találkozott egy fiúval, aki segített neki, és kiderült hogy a fiúnak nagyon is sok köze van hozzá. És a végén mind a ketten meghaltak - monda kissé szomorúan. - De ettől függetlenül nagyon tetszett - mosolygott.
- Örülök - szorítottam meg a kezét.
- És veled mi újság? - kérdezte izgatottan.
- Hát, tudod van egy fiú, akit nagyon szeretek. Minden pillanatban vele akarok lenni és állandóan rá gondolok. Nagyon gyönyörű, a szőke haja, pisze orra és a legcsodálatosabb benne a szeplői. De nem csak szép, hanem okos is és nagyon jól főz. Csak az a bökkenő, hogy még nem tudja hogy viszonozza-e az érzéseim. De én nem adom fel, mert tudom, hogy egy nap megnyerem a szívét - néztem rá Felixre, akinek halvány pír öntötte el az arcát.
- És mi van ha az a fiú fél, hogy valamit elront a kapcsolatban? Hisz még soha nem volt neki barátja és nem tudja milyen az, ha szeretve van - nézett le a földre.
- Akkor megtanítom neki - állattam, meg majd magam felé fordítottam.
- Szeretlek Felix és ez soha nem fog megváltozni - húztam közelebb magamhoz, majd összeérintettem ajkainkat. Felix kissé félve, de lehunyta a szemét. Még közelebb húztam és átöleltem a derekát.