Mindenki

22

Hyunjin

- Ébresztő - hallom meg szerelmem hangját, mire elmosolyodok, de a szemem nem nyitom ki. - Ne vigyorogj, hanem kelj fel- bök meg, mire közelebb húzom magamhoz.
- De olyan jó így veled - fúrom fejem nyakába.
- Tudom, de.... - nem fejezte a mondatát, ugyanis gyengéden ádámcsutkájára pusziltam. Seungmin meg remegett, mire elmosolyodtam.
- Szeretlek - adtam még egy puszit.
- Én is szeretlek Hyunjin, de iskola van - váltott keményebb hangnemben, mire szemébe néztem.
- Igenis Drágám - keltem fel, úgy hogy Seungmin alám kerüljön.
- Hey - támaszkodott fel, de nem engedtem neki. Visszatoltam az ágyba, és úgy hajoltam rá finom ajkaira. Már négy hónap eltelt, mégis mindig olyan mintha először csókolnám meg.

Ismét megcsörrent az telefonom, ami már azt jelenti, hogy tényleg készülődni kell.
Leszálltam páromról, majd kikeltem az ágyból és nyújtóztam egy nagyot.
Ekkor két kar fonódott a derekam köré és egy puszit kaptam a nyakamra.
Elmosolyodtam, majd hátra fordultam, és egy puszit nyomtam Seungmin arcára.

Ezek után elindultunk le a lépcsőn, egyenesen a konyhába, ahol anya már ott volt.
- Sziasztok - köszönt mosolyogva.
- Szia anya - köszöntem.
- Helló - köszönt Seungmin is. Szerencsére nagyon jól kijönnek, aminek nagyon örülök.
Leültünk az asztalhoz, ahol már kivolt készítve két müzlis tál, benne a finomsággal.
Rámosolyogtam anyára, majd enni kezdtem.

Nagyjából három hónap óta igyekszek rendesen enni, és ez főleg Seungmin miatt van. Rengeteg erőt, energiát, kitartást, és szeretetet kapok tőle, ami segít megmaradnom. Nagyon hálás vagyok neki.

Miután megettük a reggelit, felmentünk a szobába és átöltöztünk. Igaz Seungmin azt mondta, hogy soha többet nem öltözik velem egy légtérbe, de ezt már rögtön utána megszegte.
Bár még mindig pirul, mikor szóváteszem, mennyire jól néz ki a feneke, de ez mellékes.

Mivel tél van, ezért a pulcsim alá még felvettem egy hosszúujjút, hisz nem akarok megfagyni.
- Kész vagy? - néztem szerelemre, aki bólintott egyet majd táskáját megfogta és úgy mentünk le a nappaliba.

Anya is készülődni kezdett, így csak gyorsan a kezünkbe nyomott egy-egy szendvicset, és már ment is a fürdőbe.
Felhúztuk cipőinket, majd kiléptünk az ajtón.
- Rohadt hideg van - mondta Seungmin, mire én is összehúztam magamon a kabátot.
Seungmin megfogta a kezem, majd elindultunk a buszmegállóhoz.

Már vagy öt perce állunk ott, hisz a busz persze hogy most késik.
- Nagyon fázol? - kérdeztem Seungmint.
- Nem vészes - rázta meg a fejét. Szegénykém biztos nagyon fázik, csak nem akarja elmondani.

- Áhhh, megfagyok - hallottam meg egy hangot, mire mindketten odafordítottuk a fejünket.
Elmosolyodtam, mikor megláttam Felixet, aki annyira bevolt öltözve, hogy épphogy kilátszott a szeme a sál mögül.
- Ahh, Hyunjin - látott meg és integetni kezdett. Visszaintettem, majd Seungmin is, amitől Felix még boldogabb lett.
- Hát ti? - kérdezte, mikor ők is oda érték. Igen ők, mert Felix nem volt egyedül.
- Nem akarunk megfagyni, szóval gondoltuk buszozunk. De nem nagyon jött be - motyogta Seungmin.
- Ahh, ugyanez - bólogatott Felix, majd mintha valami eszébe jutott volna. - Jajj, fiúk nem tudom ismeritek-e Changbin - mutatott a mellette álló fiúra. - Ők pedig Hyunjin és Seungmin - mondta.
Changbin intett egyet, mire mi is köszöntünk.

- Changbin kicsit ijesztő - suttogta Seungmin a fülembe, mire elmosolyodtam.
- Nem kell félni, itt vagyok - adtam egy puszit az arcára.
- Awww - lelkesedett Felix - Annyira szurkoltam nektek - ugrándozott.

Nemsokára megérkezett a busz, szóval felszálltunk, és sikerült leülünk egy négyes részbe. Nem volt sokkal melegebb, de legalább a szél nem fújt.
- Bezzeg Jisung, ő motorral jön - forgatta meg a szemét Felix.
- Én soha nem ülnek motorra - rázta fejét Seungmin.
- Én kipróbálnám. Csak nem télen - mondta Felix, és megszorította Changbin kezét. - Inkább sétálok a szép tájban - mosolygott rá.
Láttam, hogy Seungmin is elmosolyodni, mire meg simogattam kezét. Rám néz, mire én is elmosolyodok. Boldog voltam, nagyon boldog.