Bátyám barátjába szeretve

29

Emily szemszögéből
-Em. Én annyira szeretlek. Nem akarok senki mást. Soha. Érted?!- Nézett rám enyhe könnyfátyollal a szemében, de mosolyogva.
-Öhm srácok. -hallottam egy hangot Ryan mögül, mire oda fordultunk.
-Mi szerintem magatokra hagyunk titeket- mondta Dan,Katy pedig bólogatott. Mire elmosolyodtam és biccentettem feléjük.
-Majd holnap jövök hugi- adott egy puszit a fejemre majd meghátrált, és ide engedte Katyt.
-Csajszi. Ha még egyszer ilyen helyzetbe hozod magad, vagy minket én foglak kinyírni érted?!- próbált komoly lenni de elnevette magát.
-Értem-mondtam visszafogott nevetéssel.
-Ne nevess már, épp próbálok jó baráthoz híven fenyegetni téged- nevetett fel.
-Értettem Kat. Nyugi. Nem fogok semmi hasonlót tenni.-nyugtattam meg. Mire elmosolyodott és Ryanre nézett. Aki megszólalt.
-Vigyázok rá. Többé soha nem hagyom magára- ígérte meg a barátnőmnek és mind a ketten elhittük neki. Ugyanis teljesen komolyan mondta és gondolta.
-Jólvan. Aztán nehogy reklamáljanak a szomszéd szobából hogy hangosak vagytok-húzta perverz vigyorra a száját amin felnevettük, ő pedig ezzel a lendülettel kiment.
-Szóval, most hogy ketten vagyunk ideje beszélgetni. -mondta Ryan mire megfagyott bennem a vér olyan komolysággal mondta.
Ebben a pillanatban pedig ki nyílt az ajtó. Bejött egy doki.
-Jó napot. Dr.Peter Adam vagyok. Az orvosa. Nos annyi a szerencséje hogy idegeket, és artériát nem ért a nagy akciója. A mai nap még bent tartjuk megfigyelésre de holnap haza mehet. -mondta mire biccentettem hogy vettem a lapot.
-Viszont.-kezdett bele én pedig újra lefagytam. A viszont szó egy orvostól sosem a jó hír után kéne jöjjön.
-Mivel öngyilkosságot akart elkövetni, a pszichiátriára kellene vinnünk miután kiengedjük. -mondta mire félve Ryanre néztem. Nem akartam. Nem akarok pszichiátriára menni. Nem, nem és nem. Ryan támogatásként megszorította egy picit a kezem és halványan rám mosolygott. De a mosolya minden volt csak nem őszinte.
-Kellene. De akkor nem kell?-kérdezte Ryan. Mivel ő fel is fogta minden szavát annak amit mondott nem úgy mint én aki teljesen lefagyva feküdtem.
-Így van. Ugyanis láttam, hogy milyen támogatása van Emilynek. Nem tudom hogy történhetett ez a kísérlet, minden esetre ha Emily szülei vagy a gondviselője vállalja, hogy otthon minden támogatást megkap, akkor nem szükséges. Csak heti 2x egy általunk ajánlott de Emilyék által kiválasztott pszichológushoz járni.-mondta majd várta a reakciómat.
-öh. Rendben-pislogtam. Mire a doki inkább Ryanre nézett.
-Megoldjuk, az anyja oda van külföldön, az apjával pedig nem tárgyalnak. A bátyjával él itthon, ő elmúlt 18. Ha ő bele egyezik, meg alá írja a dolgokat amivel vállalja az is jó?!- kérdezte Ryan. Mire az orvos enyhén furán nézett. De bólintott.