Bátyám barátjába szeretve

19

-Emily gyere gyorsan. Mennünk kell haza baj van.-rontott be Dan mire egyből észhez tértem.
-Mivan?-kérdeztem de felkaptam egy pulcsit majd mentem hisz láttam  rajta egyfajta illyességét.
A kocsiban nem bírtam a csendet.
-Dan, mi a franc van?-kérdeztem idegesen.
-Apa. Hazament anyához és nem hajlandó elmenni. -nyögte ki nehezen. Én csak néztem.
-Hogy MIVAN?-Kérdeztem kiakadva.
-Tuti  kinyírom.-mondtam miközben kontyba kötöttem a hajam.
-Nem fogsz balhézni.-mondta Ryan aki szintén jött velünk.
-igen, ja és hozta a kölykeit is. Van 2 lánya 14 évesek.-mondta Dan amolyan "csakhogytudd" stílusban.
-Azokat is tuti kicsinálom és nem érdekeltek. -mondtam.
Megérkeztünk. Nem mondom, de remegett mindenem, a gyomrom görcsbe de olyan magabiztos voltam mint soha életben.
Dan ment elöl, utánna én majd hátul Ryan.
-Ja végre jó hogy jötettek-mondta "apa".
Meg akart öleleni de nem hagytam.
-Naa, Emily drágám gyere ide.-mondta mire hátrább léptem. És szerintem kezdődik.
-Ja most figyelj mert nem mondom el kétszer. Te rohadtul nem vagy az apám, most látlak életemben elöször és utoljára remélhetőleg. Nem vagyok a lányod, se semmid. Semmit nem hallottam rólad kb.16 éve, ami kis koromban megviselt mikor alsóba mindenki mesélt az apjáról minden jót én meg semnit se tudtam,de ma már nem is izgat. És tudod miért? Mert egy igazi idióta gyökér vagy, aki nem törődött a gyerekeivel, lehet hogy velük igen(mutattam a két szőke lányra) de velünk nem, és ugyan nem tudom milyen szándékkal vagy itt, de engem nem is érdekel. Azt meg főleg nem tudom hogy őket miért hoztad. De ahogy jöttetek úgy lehet menni is. Na helló.-Osztottam ki. Mindenkinek leesett az álla, de igazat adtak nekem.
-Igazából ide költöztünk a városba aztán gondoltam bemutatom nektek a lányaim aki a fél testvéreitek.-mondta.
-Ahha mutasd olyannak akit érdekel, na sziasztok.-mondtam és ezzel a lendülettel felmentem a szobámba.