Bátyám barátjába szeretve

4

-Meséltem neki a tesóm sztorijáról, tudod. És akkor egyből veled jött hogy ki fogsz bukni de nem volt szivem ott hagyni, tudván, hogy nehezen alszik és tudok segíteni. Akkor mondtam hogy majd beszélek veled ha kiborulnál, és így is lett. Akkor lefeküdtünk ő oldalra fordul én utánna, de meghagyva a helyet köztünk, mielőtt kiborulnál. Akkor megfogta a kezem és úgy fogta magához mintha attól félne hogy eltűnök, ha elengedi. Akkor bealudt majd 3 körül valami nagyon szart álmodhatott mert annyit kiabált hogy Ne. Mikor felkelt sírt is. Nem akart beszélni róla ezért vissza aludtunk és most itt vagyunk. -meséltem el neki mert tudtam mennyire félti a húgát.  Van egy családi történetük amiről nem tudok,  csak annyit hogy azóta félti ennyire. Dan csak nézett majd egy perc múlva a kezét nyújtotta mire belecsaptam.
-Kössz, tesó, és bocs hogy így kiborultam. -monta mire megráztam a fejem.
Emily szemszögéből
Mikor felébredtem Ryan nem volt itt amit hiányoltam, de valahogy tudtam hogy nem lesz. Már csak azt remélem hogy Dan nem borult ki. Lassan kicsoszogottam a szobámból egész le a nappaliba. Ott bevetődtem a kanapéra mire két értetlen szempárral kerültem szembe.
-Mit akartok csinálni? -érdeklődtem.
-Semmit-mondták egyszerre.
-Az jo, én megyek sétálni. -mondtam majd felmentem átöltözni. Egy fekete atléta "WTF" felirattal és egy fekete farmer rövidnadrág. Tökéletes. Lent megettem egy almát és elmentem. Fülhallgató  a fülembe és sétáltam. Ezen a napon mást nem is csináltam. Eljutottam egy rohadt szép helyre. Egy nagy füves mező, fákkal és egy kis tóval meg egy asztallal. Tuti piknikező hely.
....
Megcsörrent  a telefonom. A kijelzőn Dan neve villog.
~-Szia mond.
-HOL VAGY? -kérdezte kiabálva
-Nyugi, egy parkba miért?-kérdeztem higgadtan.
-Nézd az órát. Fél 9. Mindjárt sötétedik te bolond, gyere hazafele. -mondta majd letette.~
Megindultam haza viszont sikeresen eltévedtem. Ajjjaj.
Felhívtam Dant.
~-Dan, eltévedtem, gyere értem gyorsan.-mondtam egyből
-Jézus, indulok, megtalálunk~