Bátyám barátjába szeretve

12

Emily szemszögéből
Kint az udvaron hajnali 2 kor féljózanul sírtam. Logikus. Nem bírom. Felemészt a sok gondolat. Muszáj volt elmennem valamerre. Elindultam hát sétálni. Az utcák kihaltak. Egy egy lámpavilágított csak.  Visszaértem a mezőhöz. A padom üres volt így csendben zenét hallgatva leültem rá és néztem a csillagos eget.
Ryan szemszögéből
-Haver, miért nem szóltál? Meg mióta? És egyáltalán mi volt köztetek? A húgommal pont?? Miért akartad őt is tönkretenni??- ordította a kérdéseket mire nagy levegőt véve nyugtattam magam.
-Dan. Elég. Majd elmondom de nekem ez sok. Majd találkozunk. CSÁ-mondtam majd kiléptem az ajtón. Az éjszakai levegő igen jól jött. Sikerült teljesen  kijózanodnom. Sétálva elindultam. Egy park szerű mezőre értem. Ezt mondhatta Em múltkor. Igaza volt. Szép hely. Ott volt egy pad,nem kellett sok megindultam felé. A pad melett láttam meg hogy valaki van itt. Nem kelett fél másodperc sem, tudtam ki az.
-Emily?
Emily szemszögéből
-Emily?- hallottam meg az ismerős hangot. A fülhallgatót egyből kitéptem a fülemből.
-Ryan. -mondtam ki bizonytalanul. Nem tudtam mit tegyek. Az érzéseim  ugyanúgy megvoltak Ryan iránt, miután megtudtam a dolgokat.
-Figyelj Em, ha baj elmehetek...-kezdett bele de felálltam, belenéztem a szemébe amivel belé fojtottam a szót.
-Úgyis meg kell beszélnünk. Essünk túl rajta most.-mondtam majd visszaültem, helyet adva neki magam mellett.
-Na figyelj. Röviden és tömören. Igaz amit Dan mondott a drogokkal és az exeimmel kapcsolatban is. Viszont a droggal próbálok leállni, de nem megy. Majd valamit kitalálok. Az exeim meg, öcsém nézz rájuk. Egyiket sem szerettem csam hülyítettem. Azok mind olcsó ribancok voltak, semennyi aggyal, és felfogással. De itt vagy te akit régóta ismerek. Te olyanokat tudtál kihozni belőlem amit senki más. Mióta máshogy érzek irántad, nem a drogokon kattogott az eszem, hanem rajtad. Ezt senki sem tudta elérni velem. Mindig félek lépni, mert nem tudom mit gondolsz majd, és tudom hogy most ez ilyen nyálasnak tűnik amit belőlem nehéz kinézni de ez az igazság most
|Folytatás lent|

-Nem akarlak elveszíteni, az életemben, te jelentesz most mindent. Emily. Én szeretlek. -mondta ki majd láttam lefolyni az arcán a könnyeket. Csak néztem kábán, és folyamatosan dolgoztam felfelé a hallottakat.

.