Bátyám barátjába szeretve

25

A nap további része úgy ahogy eltelt.
-Em, manóm. Nem akarsz nálunk aludni?kérdezte a búcsúzásunk középén.
-dee-csókoltam meg.
-Anyaaa-ordítottam be a konyhába mire előjött. Megöleletem.
-Anya, aludhatok Ryannél?-kérdeztem bociszemekkel. Mire nagy nehezen bele ment.
-Vigyázz a lányomra.-nézett Ryan szemébe. Én nem akartam elnevetni magam, mert anya nem kifejezetten a szigorúság az erőssége, de próbálkozik. Én addig felmentem a cuccomért ami kell holnap és már lent is voltam. A bátyám még mondott valamit Ryannek, szegénykém mire vállalkozott, de végül elindultunk. Most hogy belegondolok még sosem voltam Ryanéknél. Megálltunk egy egyszerű ház előtt. Kicsit volt kissebb mint a miénk, mondjuk megértem hisz Ryan egyedüli gyerek és a szüleinek is érdekes egy kapcsolata van, sokszor veszedenek mert Haleynek Ryan anyjánk Ryan a mindene, viszont Bobnak az apjának nem sokat jelent. Van hogy külön élnek a szülei van hogy együtt. 

-Sziaaa anya, nézd kit hoztam-mentünk oda az anyukájához a nappaliba.
-végre már, olyan rég láttalak Emily. Örülök hogy Ryan egy ilyen rendes lányt talált magának mint te.-mondta majd megölelt. Ryan szerinem már kezdte kynosan érezni magát így közbe szólt.
-anya, ha nem baj fel megyünk.-indult el, én pedig követtem. Ez előtt egyszer voltam itt, kb 1 éve.  

-Már egy ideje nyúz azzal hogy hozzalak el. -mondta Ryan majd becsukta az ajtót.
Oda húzott magához, majd megcsókolt. Lassan odatolt a falhoz, de nem szakadtunk el egymástól. Elkezdte puszilgatni a nyakam, majd harapdálni is, amitől kirázott a hideg. Ki cipzároztam a pulóverét majd levettem róla. Szépen lekerült minden ruha rólunk, és megtörtént,  mit sosem fogok elfelejteni. 

-Szeretlek.-mondta miközben átkarolt az ágyban. 
-Én is szeretlek.-bújtam közelebb hozzá.

Reggel ketten mentünk Ryannel suliba. Megbeszéltük hogy ami tegnap történt azt egy darabig nem mondjuk el senkinek.