Bátyám barátjába szeretve

6

-Hát igen mondhatni, viszont már régóta beszélni akartam erről valakivel, viszont anya meg Dan számára ez tabu téma. De ha téged érdekel, akkor elmondom. -mondtam halkan.
-Persze, mond.- mondta biztatva. Látszott rajta hogy új neki ez a lelkizős dolog.
-jó, de csak úgy mondom lehet nem fogom tudni, sírás nélkül elmondani-nevettem fel majd bele kezdtem.
-Tavaly volt, hogy tudod Adammal minden tök jó volt, már anyáék is ismerték. Fél éve. Mindig is azon volt hogy lefeküdjek vele, de én nem akartam. Majd egyszer felhívott hogy segítsek neki. -meséltem és közben pedig könnyek gyűltek a szememben.
-Oda mentem, de nem volt ott senki. Majd mikor megfordultam de elkaptak. A szemem bekötötték. Kiabáltam, sírtam. Nem hatotta meg. Majd...majdd-próbáltam fojtatni de a könnyek eluralkodtak rajtam. És sírni kezdtem. Ryan egyből átölelt.
-Sshh, ssh. Nyugi semmi baj. -nyugtatott meg. Sikerült neki. A hangja egyből megnyugtatott.
-Na, és utánna az a barom, elkezdte letépni a ruhhámat. -kezdtem szaggatottan beszélni. Ryan lefeküdt é  pedig a mellkasára, annyira hozzá bújva ahogy csak tudtam.
-És majdnem sikerült neki. De akkor szerencsére Daniel meg anya megjöttek. Dan szétverte és hazajöttünk. Azóta senkivel nem beszéltem erről. -néztem fel rá könnyes szememel.
-Hűű. Ezt nem gondoltam volna.-mondta ki végül, majd egy tincset a szemem elől.
-Váltsunk témát. Meddig maradsz? -kérdeztem mert tényleg nem akartam sírni.
-Meddig maradjak?- kérdezte nevetve mire rá vágtam volna hogy örökké de csak nevettem.
-Anyud mikor jön haza?
-Passz. Hülye cég. Miattuk kell anyunak ilyen sokáig oda lenni.- hajtottam le a fejemet a mellkasára tettem és hallgattam a szívverését. Megnyugtató volt. Így is aludtam el.
.....
Reggel mikor kinyitottam a szemem Ryannel találtam magam szemben aki épp átölelve aludt. Igen ám. Viszont a fejünk közt épp hogy volt 2 centi. Érzem hogy az arcom paradicsom piros lett. Majd Ryan is kinyitotta a szemét. Csak néztünk egymásra. Hol a szememet hol a számat nézte. Én szint ugyan ezt tettem.