Bátyám barátjába szeretve

20

Ryan utánnam jött, Dan még mondott valamit nekik de nem sokkal később ő is feljött.
-Em, szívem figyelj, most itt van, majd elmegy nemsoká és utánna remélhetőleg nem hallasz se róla, se a nőjéről, és főleg nem a két féltestvéredről. -simogatta a kezem.
Átindultunk Dan-hez. Bekopogtam mag egy "gyere" után bementünk. Én az ágyon Ryan pedig a babzsák fotelben helyezkedett el.
-Mit beszéltetek még? -kérdeztem halkan, nem akartam hogy úgy tűnjön hogy érdekel mit beszéltek, de azért érdekelt.
-annyit kérdeztem hogy a két lányáit hogy hívják, hisz ők nem tehetnek árról hogy idióta az apánk -mondta.
-És?-kérdeztem.
-A magasabb Diana a másik pedig Emma. És a mi sulinkba fognak járni, 9.a-ba.-mondta.
-szóval alattunk eggyel. Fasza. Ez hiányzott az életemből. Ágh, amúgy a többieknek mond meg, hogy én már nem megyek vissza a faházakhoz. Nincs energiám.-mondtam nagyot sóhajtva. Igaza van Ryannek. Dianáék semmiről nem tehetnek. Arról főleg nem hogy gy idióta a közös apánk.
-Ki kísérsz?- kérdezte Ryan. Mire bólintottam.
Lent elköszöntem tőle, majd megfordulva anyát meg "apát" láttam beszélgetni, a két lány pedig csak csendben bambult. Egy hirtelen ötlettől vezérelve oda mentem hozzájuk.
-Ömm, hali vagy mi.-köszöntem nekik mire kérdőn néztek rám.
Szia-köszönt vissza Emma először.
-Van kedvetek beszélgetni?-kérdeztem mivel láttam hogy anyáék egy ideig még beszélni fognak.
-Ö, igen-néztek össze és mondták egyszerre.
-Gyertek.-indultam meg felfelé.
Menet közben áthívtam Dant.
Szobámba beérve én a székembe ültem, Emma és Diana az ágyamra, Dan pedig a babzsák fotelembe.
-Szóval... egy apánk van. És legalább veletek normális?-érdeklődtem.
Össze néztek. Majd bólintottak. Nem nagyon értettem.
-Háát anyával iggen, úgy bánik mint egy királynővel, de mi... kb mint a kutyák, persze amikor valami jót csináltunk akkor tud dicsekedni bőven. És hiába mondtuk anyának, nem hitte el. -mondják felváltva.
-Chhh, nem vártam mást, figyi, ha bármikor kell segítség itt vagyunk.-Néztem a bátyámra aki bólintott.