Bátyám barátjába szeretve

21

-Köszi, tényleg. Nem gondoltam volna hogy ilyen rendesek lesztek velünk.-Mondta Diana.
-Igen főleg Emily kiakadása után- folytatta Emma.
-Hát igen, megeshet hogy néha ki tudok borulni eléggé durván. De ha egyszer valami felidegesít, én nem fogom magamban tartani a véleményemet. Ami pedig titeket illet,akkor nem ismertelek és úgy mondtam,bár  igazából most se ismerlek, de lényegtelen. -mondtam.
-Hát iggen Em képes túlreagálni a dolgokat...-kezdett bele San de nem birtam ki, közbe szóltam.
-Hééé. Azért nem reagáltam túl, csak róluk vontam le úgy következtetést hogy nem ismertem őket. Nem mindegy.-nevettem fel a végén.
-jóó, na. De akkor is, képes  vagy túlreagálni dolgokat. -mondta mire bólintottam, ezzel kis részben igazat adva neki.
-És mit szeretnétek csinálni? -Kérdeztem, egészen feldobódva.
-Nem tudom, meg kéne nézni hogy apa meddig akar még maradni.-Mondta Emma.
-Majd én-indult meg ki Dan.
-És mi a kedvenc színetek?-kérdeztem majd magamban felmerült a kérdés hogy ki a franc kérdez ilyet manapság?! Na mindegy.
-Fekete-mondták egyszerre.
-na nem csalódtam, Pacsi-emeltem fel a kezem mire bele csaptak.
-És az igaz hogy egy suliba fogunk járni?- érdeklődött Emma.
-Igen.-mondtam.
-Dee, amúgy ez neked nem baj? Mármint hogy mi is oda fogunk járni?-kérdezte Diana. Közben pedig vissza tért Dan.
- Még beszélgetnek.-mondta röviden.
-Megmondom az őszintét. Elősször nagyon nem örültem neki, de már most nem bánom. Viszont, nem vagyok valami közönség kedvenc, de Dan és a barátom Ryan annál inkább.-pillantottam a bátyámra. -Szóval ha megtudják hogy féltestvérek vagyunk rátok fognak szállni, főleg az iskola ribi és csatlósai akik Ryanre pályáztak, csakhogy, én össze jöttem vele. Ezért most Dant akarják, meg azt elérni hogy mi szakítsunk. A lényeg álljatok ki magatokért, és ha valami van szóljatok, segítünk. És ezzel ugye a fiúk is eggyet értenek. Igaz?-kérdeztem Danra nézve.
-Igen, teljes mértékben, bárki piszkál, beszól, vagy rátok száll, meg ilyenek, ha már nem tudjátok elintézni szóljatok, és mi elintézzük. -Mondta a bátyám. Mire elmosolyodtunk.
-Köszönjük, tényleg. Nem gondoltam volna hogy apánknak ilyen jó fej gyerekei vannak. -mondta Emma, Diána pedig csak bólogatott.