Bátyám barátjába szeretve

5

Dan szemszögéből
-Ryaan, indítsd a kocsit meg kell keresni Emilyt. Eltévedt. És nem hagyhatom hogy mégegyszer hasonló helyzetbe kerüljön mint volt. -mondtam full idegesen.
....
Már 10 perce megyünk de sehol. Kis város. Nem nehéz megtalálni. Viszont soka zsákutca. Lassan mentünk.
-NEEEEEE-hallottam meg Emily hangját. Majd egy hangos csattanás te jó ég. Kiugrottam a kocsiból és szaladtam a hang felé. Ryan követett. Ott is volt, vagy is voltak. Egy csávó állt mellette. Én odamentem a csávónak behúztam eggyet, ez elég volz ahoz hogy Em elfusson Ryanhez. Én még kettőt rúgtam a csávón majd mentem hozzájuk és megöleltem.
Emily szemszögéből
Megint majdnem elraboltak. De szerencsésre pont megjöttek Danék. Sírtam, nem is tudtam csak nehezen abba hagyni. Folyamat remegtem. Fáztam is.
..../otthon/
-Em tudsz jönni?-kérdezi Ryan míg Dan kinyitja az ajtót.
-Nem nagyon, az ilyen emberek szokása megbénítani az ellenséget. Ezt tette nállam is. Valamit kaptam a lábamra amitől elzsibbadt. -mondtam mire Ryan hirtelen odajött és felkapott az ölébe.
-Na jó, ez nem vicces tegyél le. -Mondtam, de meg se hallotta, felvitt a szobámba majd letett az ágyra.
-Mi az ami régen történt és hasonlít ehez a szituhoz? -kérdezte mire én lefagytam ruha keresés közben.
-Maradsz ma is? -kérdezem mire meglepve de bólint.
-Na akkor majd elmondom később.-mondtam mert amúgy nem vagyok rá felkészülve.
Lementünk nagy nehezen vacsizni majd felsegítettek a fürdőbe. Mivel a lábam épp csak kezd helyre jönni, inkább fürödtem. Meg engedtem a vizet majd beleültem.
...
Vizes hajjal befeküdtem az ágyba de nem tudtam aludni. Féltem hogy megtámadnak megint. Átnéztem Danre aki már aludt szóval nem akartam felkelteni ezért maradt az utolsó reményem Ryan. Bekopogtam majd egy halk gyere után bementem. Meglepődtem, mert Ryan az ágyon telefonozott.
-Gondolom sejted miért jöttem. -fészkeltem be magam a sarokba.
-Ja,de ha nem akarod nem muszáj. Beszéltem Dannel és mondta hogy mélly dolog.-nézett komolyan