Michelangelo 57 évesen találkozott Cavalieri szépségével. Cavalieri ekkor a húszas éveiben járt, nem tudjuk pontosan, hogy mikor született. Michelangelo háromszáz verséből harminc szól neki. Ez elég sokáig feledésbe merült, mert Michelangelo leszármazottja, aki kiadta a verseit az ezerhatszázas évek elején, minden utalást arra vonatkozólag, hogy ezek egy férfinak szólnak, kitörölt. Az ezernyolcszázas évek legvégén fordították őket újra.
Ekkor vetült újra nagyobb fény Michelangelo és Cavalieri kapcsolatára is. Mai napig sem tudni, hogy szerelmük, melyet a művészet iránti szeretet itatott át, plátói maradt-e vagy sem. Mindenesetre Cavalieri a mester mellett maradt a haláláig. Michelangelo versei pedig szerintem szépen megadják a választ. Ez a kedvencem:
"TOMASSO DE CAVALIERIHOZ
Mikor először megláttam szépséged: ájtatosan csodáltalak és hosszan; már-már azt képzeltem: sassá változtam, aki puszta szemmel az égbe nézhet.
Ráébredtem: a gőg hozta rám mindezt, mert szárny nélkül elérni az egekben lebegő angyalt éppoly lehetetlen, mint értelemmel megismerni Istent.
Ha maradhatnék vakító szépséged mellett, mely roppant fényével betölt: boldog lennék. Ha nem, mit ér az élet?
Nem szült még oly erős testőrt e föld, ki tőled meg tud védeni. Elégetsz, mikor velem vagy; ha elmégy, megölsz."
Michelangelo rajzolt neki néhány rajzot ajándékba. Ezeket rakom ide, mert a Dávid szobrot szerintem mindenki látta már tőle :)
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
