Lassan nem marad egy ellenzéki politikus sem, akire jó szívvel szavaznék. Márki-Zay Péter sem jó eszközökhöz nyúl. Senkit, de senkit nem szabad akarata ellenére coming outoltatni, legyen az a miniszterelnök fia vagy épp kilenc másik fideszes politikus. Ez nagyon nem az az irány, amerre haladni kellene.
Az sem volt szép, amikor évekkel ezelőtt elmondták Szájerről, hogy meleg (bocsánat, borzalmas vagyok nevekben, nem emlékszem a hölgyeményre), ez meg megint nem tetszik. Nem érdekel, ki az a kilenc fideszes, aki melegorgiára járt. Még akkor sem, ha egy kicsit én is élveztem azt a bizonyos ereszes sztorit, de azt Szájer legalább magának köszönhette.
Már csak Karigerinek kell a tyúkszememre lépnie és teljesen kétségbe is eshetek, hogy az ellenzék is érzéketlen.
Bocsánat. Nem terveztem ennyire politikafűtött posztot, de ez kiszaladt belőlem. Ha van kedvetek egyébként én szeretek politikáról beszélgetni, még akkor is, ha nem értek hozzá és néha el vagyok keseredve.
Vagy az akaraton kívüli előbújtatásról. Vagy Szájerről, akin sokat gondolkozom, vajon hogyan képes belenézni a tükörbe.
