Hétfőn az utolsó napot töltöm a nyolcadikkal. Nem hittem, hogy négy hónap alatt így megszeretem őket, főleg hogy négyből kettőt online voltunk.
Van az osztályban két fiú, akik az utolsó napokban összenőttek. Konkrétan el sem engedték egymást. Sorakozókor, az ebédlőben, a szünetekben. Mások is észrevették, kollégák és diákok is. Én meg csak vigyorogtam a maszkom alatt.
Például akkor, amikor a közös éneklésnél, ha szerelmes dal volt, óvatosan egymásra pislogtak.
Például akkor, amikor a felírt AKÁCIÓ egyik betűje köré szivecskét rajzolt az egyik fiú, mert az a másik fiú nevének kezdőbetűje.
Például akkor, amikor megkérdeztem, miért védi mindig egyikük a másikat.
Fiú2: Barátok vagyunk. Na nem olyan barátok, csak barátok barátok.
*Abigél néni felvont szemöldökkel bámul.*
Fiú2: Nem vagyunk szerelmesek, na.
*Fiú1 vöröslő fejjel csendben eszik Fiú2 mellett.*
Abigél néni: drágám, engem az se érdekel, ha azok vagytok
Erre összenéztek és vihogni kezdtek.
Amikor kiderült, hogy egyiküket másik suliba is felvették, nem csak a közösbe.
Fiú1: De Fiú2 a ...-ba jön. Ugye? Ugyeee???
Amikor Fiú1 kijelenti: Abigél néni, pénteken meg fogom csókolni Fiú2-t.
(Nem történt meg a suliban, de együtt mentek haza :D)
És amikor megtudom, hogy szeptemberben összeverekedtek, akkor elszégyenlem magam, hogy kezdem megérteni a Basszián fanokat.
Egyebként az egész lényege csak annyi, hogy azt hiszem, ennyit jelent a támogató közeg, az hogy azt látják, nem kell utálni magukat sem másokat, sem egymást. A kollégáimmal is érdeklődve figyeljük, hová jut a dolog. Bárcsak boldogok lennének.
Mindannyian. Nem csak ez a két nagy mamlasz, de mindannyian. Tudjátok a hátrányos helyzetük miatt sokan ezt a bizonyítványt szerzik meg egyedül. Fiú1ék százezret költöttek már a ballagásra. És miért? Mert a nyolc gyerekből ő lesz a harmadik, aki végre bizonyítványt szerez, sok-sok éve senkinek sem sikerült, mind kipotyogtak a középiskolából. Szélmalomharc. De megéri, mert még a drogos, most épp börtönben ülő volt diákom is színezett Disney hercegnős színezőt a kishugának. Legbelül mind jók ❤ És én ezt sosem felejtem el.
