Már megint egy LMBTQ című wattpados könyv

15. Henry Scott Tuke (07.)

[Akik a Basszián fanok csoportban tagok, már látták ezt a bejegyzést. Többre ma nincsen időm, most értem haza osztálykirándulásról.]

A Csillaghullásban említésre került már, hogy Osszián nagyon szereti Henry Scott Tuke munkáit. Egyébként az ő egyik képének köszönhető Osszián karaktere is, legalábbis az mindenképpen, hogy művészeti vénát kapott. Sajnos magam nagyjából a pálcikaemberes szinten ragadtam, és sosem írtam ezelőtt egyetlen saját karaktert sem, aki rajzolt volna, de amikor beúszott elém Pinteresten a semmiből a The Critics, villámcsapásként hasított belém a felismerés, hogy Ossziánnak meztelen férfialakokat kell rajzolnia :D

Szóval Tuke. Az ezernyolcszázas évek közepén született Angliában. Impresszionista festő és fényképész. Nagyon korán felfigyeltek a tehetségére, már négy-öt évesen láthatta nagyközönség az első rajzait. 1880-ban utazott Olaszországba, ahol Párizsban találkozott Jules Bastien-Lepage-zsal, aki arra biztatta, fessen a szabadban, ez a tanács rengetegett segített neki megtalálni a saját stílusát, mert a természetes fényt lefestő képei gyönyörűek.

Leginkább a meztelen férfi- és fiúalakjairól híres. Pályája kezdetén még görög mítoszokhoz kötötte a rajzolt alakokat, de ezt nem szerették a kritikusok. Szerintük nem voltak eléggé élők az alakok, és a későbbi képeivel összehasonlítva ezeket, tényleg lehet benne igazság.
Élete nagy részét Falmouthban töltötte, ahol a kikötőben saját hajója volt. Falmouthban barátkozott össze a modelljeivel is, akik fiatal fiúk voltak, általában a barátai gyerekei, unokaöccsei. Közülük később több fiú is meghalt az első világháborúban. Tuke több képet is utólag festett a modellekről, miután megtudta a halálhírüket. Ilyen pl a July Sun.

Mai szemmel eléggé fiataloknak tűnnek. De Osszián is nagyon szereti azt, hogy Tuke képei nem erotikusak, inkább érzékiek és nagyon ritkán mutatja a teljesen meztelen alakokat, leginkább háttal vagy oldalról festette őket. Nem tudni, volt-e velük viszonya, de sokkal diszkrétebb volt, mint néhány festő barátja, aki a modelleknek nem csak a festésért fizetett. Barátja volt Oscar Wilde-nak és sok meleg festőnek, de mivel a testvére írta az élettörténetét, nyilván ezekre a részekre nem tért ki.
(Bezzeg ha Aurórát bíznák meg, hogy írjon Osszián élettörténetet, az másról sem szólna, azt hiszem XD)

A fiúkon kívül festett tájképeket, és portrékat is, sőt meztelen nőket is, de nem ezek a képei hozták el neki a hírnevet. 1929-ben, hetven évesen halt meg szívrohamban. Ekkor már egyáltalán nem számított a kor divatos festőjének. Halála után a pénzét a modelljeire hagyta :)
A hetvenes évek openly gay művészei fedezték fel újra és tették őt nagyon népszerűvé.

És akkor pár fantasztikus festmény, ami abban az albumban is benne van, amit Osszián kapott az apjától.

És a The Critics: