24. Tényleg utolsó nap

255 54 1
                                    

Sok furcsaság történt ma, nem is tudtam hirtelen, milyen színűnek jelöljem ezt a napot a mood tracker appomban.

Ma Fiú2 árnyéka volt önmagának. Ült a padon két srác között, az egyik srác az, akiről már írtam, hogy mi van köztük. De a másikuk meg egy heteró fiú, akiért szintén hevesebben dobog a kis szíve. Ez a heteró fiú nem ugyanoda megy továbbtanulni, ahová Fiú2. Tudjátok, olyan fájdalmas látni szegényemet, mert egyébként ő az a nagyszájú, visszaszólogatós gyerek, akit az első pár nap után azt hittem, sosem fogok tudni megkedvelni, most meg ő a szívem csücske, de ma csak bújt bele a másik srác vállába, és lehajtott fejjel énekelte a ballagási dalokat.

Három órán át énekeltünk. Mindenki sírt valamin. Én ezen, lefotóztam a lapot. Végre oldódott egy kicsit a félelem, a rettegés, a szomorúság a mellkasomban. Senki sem értette, miért pont ettől. Szerintem ti értitek.

A kollégám, akinek coming outoltam, év végen elmegy

¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.

A kollégám, akinek coming outoltam, év végen elmegy.

A másik kollégámmal, akiről azt hittem, igazán jóban voltunk (a Barátság részben írtam róla), beszélgettem ma egy jót. Megnyugodtam, hogy még ha konzervatívabban látja is a világot, minden rendben köztünk. Ő is kiakadt az elmúlt pár nap eseményein.

Nem tudtam tüntetni menni. Két gyerek mellől egy hétfő hatos tüntetés lehetetlen, úgy hogy nincsen nagyszülő a közelben. De a Pride-ot még nem adtam fel. A törvényt úgyis megszavazzák, de biztos vagyok benne, hogy ha betiltják a Pride-ot, aznap akkor is lesz valami.

Írtam másfél jelenetet Ossziánhoz, egyelőre nem tetszik, de lassan majd megtalálom, hol kezdődjön a fejezet és akkor rendben lesz.

Holnap szivárványos pólóban megyek.

Minden nyolcadikosnak írok kézzel egy-egy levelet. Sajátot, személyre szabva. Csak elmondom, mennyire nagyszerűek, mennyire okosak és ügyesek, mennyire szeretem őket. Elmondom a tizenéves cigánlányomnak, hogy még várjon. A másikuknak, hogy nagyon vigyázzon és ne hallgasson a barátjára, türelem. Fiú2-nek, hogy bízzon magában, és a szívére hallgasson, ne pedig megfelelni akarjon a tesójának, de van akinek csak annyit, mosolyogjon továbbra is, mindenkinek amit kell.

Szeretem őket. És most pityergek itt, hogy mennyire fognak nekem hiányozni. Pedig még nem is állok ott velük a ballagáson. Vajon engem megsiratott egyetlen tanárom is? Emlékszik rám bármelyik is? Adtam valamit az életükhöz? Nem hiszem.

Már megint egy LMBTQ című wattpados könyvDonde viven las historias. Descúbrelo ahora