Bari Károly az egyik kedvenc költőm. Sokat szoktam gondolkodni rajta, ugyanis számtalanszor felkérték, hogy írjon verset cigány antológiába, de ő nem hajlandó erre. Nem azért, mert szégyenli a származását, hanem azért, mert úgy gondolja, az egyenlőtlenséget úgy lehet legjobban megszüntetni, például az írók származása kapcsán, ha nem adunk ki külön kötetet, ami ezt hangsúlyozza.
Sokat gondolkodok ezen, mert ez egy nehéz kérdés. Ha egy elnyomott, hátrányos helyzetű kisebbség láthatóvá válik, azzal vajon erősödik-e az ellenszenv irányában? Most kapásból rá lehet vágni, hogy igen, ez a helyzet itthon.
Bari azt mondja, hogy ha beválogatják egy antógiába, ne azért tegyék, mert ő egy cigány író, hanem azért, mert eléggé jó a színvonala a versnek, amit odaad. Én ezzel a gondolattal tudok azonosulni, de a másik oldalt is megértem, mert támogató tud lenni a kisebbségnek, ha nem kell kutatnia, hanem könnyen talál példaképet, pl írót, vagy megnézheti a Dikh tévét vagy akár megvehet egy könyvet egy kifejezetten LMBTQ kiadótól.
Viszont azt nagyon nem szeretem, ha pl LMBTQ kapcsán pont azt reklámozzák, hogy ezek az emberek mások. Amikor egy LMBTQ kiadó olyan szöveggel hirdet, hogy "ha valami MÁSra vágysz" , akkor nekem felfordul a gyomrom. Amikor egy készülő romantikus antológia kettő kötetben jelenik meg, egyikben csak heteró, másikban csak LMBTQ írásokkal, az szerintem kontraproduktív.
Olyan jó lenne, ha tudnánk figyelni erre, hogy mi az, ami előre mozdít és mi az, ami árt.
