Ez most az új osztályomról fog szólni, LMBTQ+ téma nem lesz benne, úgyhogy igazából nem is illik ide, de szeretek arról beszélni, milyen diákjaim vannak.
Szóval az ötödikesek. Mindenki autista és/vagy ADHD-s kettő kivétellel. Az autik is széles spektrumon mozognak, van aki a túlölelgetős fajta, van aki a dührohamos fajta és van a saját világában elveszett fajta. Mindegyiket szeretem, a dührohamosat kicsit nehezebb kezelni.
Viszont a leginkább szívemnek kedves diákom az a lány, aki miatt az első nap totálisan kiborultam, és életemben először igazán inkompetensnek éreztem magam. Minden osztályomba jut egy tipikus nagyhangú és nagyhajú temperamentumos cigánylány. Imádom őket (és nem, a cigány nem degradáló jelző), és ő is azonnal a szívem csücske lett, de csak miután azt éreztem, a kukába dobhatom a diplomámat.
Az a nehéz az ötödikben, hogy a gyerekek ölébe hullik egy nagy adag szabadság, ami korábban nem volt meg nekik. Más tanárok, egyedül lehetnek a szünetben, amolyan tiszta lappal indulás, és ez minden gyerekre másképpen hat. Nagyon szerettem volna nem figyelni arra, hogy mit gondol a gyerekekről az előző tanáradag, hanem a magam ösztöneire hallgatni, de ez nehéz volt, mert megkerestek és meséltek. Így hát egyből képződött bennem egy lenyomat erről a lányról is, aki lóg, aki felesel, aki pótvizsgázik. A tipikus rossz gyerek.
Négy nap telt el a felsőben és ez a rossz gyerek nem volt rossz gyerek. Azt hiszem, négy éven át azt hallgatta, hogy ezt sem szabad, azt sem szabad az alsós keretek között. De felsőben lehet ő az osztály tyúkanyója, az aki mindenkire figyel, az aki hozzámbújik, az aki szép szóra vágyik. Azt hiszem, egészen négy éven át azt érezte, hogy rossz gyerek, és nem is akart kilépni ebből a szerepből, inkább alkalmazkodott hozzá és idomult a szerephez, ennek pszochológiából neve is van: önbeteljesítő jóslat. Ha egy gyereknek azt mondod, vagy érezteted vele, hogy rossz vagy, előbb-utóbb úgy is fog viselkedni. Aztán jöttem én, aki azt mondtam neki, milyen ügyes vagy matekból, köszönöm, hogy segítettél az ebédlőben, milyen ügyesen focizol... és négy nap alatt kaptam egy jó gyereket.
Az egyetlen nehézség, hogy a régi mintákat nem könnyű leküzdeni. Ha csak rászólok, hogy valamit ne csináljon, azonnal visszalép a régi szokásaihoz: felesel, lázad, duzzog és bontja a rendet. De ha elmondom neki, mi a baj, hogy ő nem rossz, hogy nem haragszom rá, máris megoldódik minden. Imádom nézni, ahogyan a kezem alatt formálódik egy új ember ❤
És a leglelketsimogatóbb az volt, amikor a szülőin elmondta anya, hogy az eddig lógós gyerek, aki kilencre sem ért be, már itt van fél nyolckor, akar iskolába jönni, szereti az egészet. Néha jól esik azt képzelni, hogy képes vagyok megváltani a világot, de azért még nagyon sok munka áll előttünk.
